Bővebb ismertető
Derűlátással vegyes izgalom és bizonyos kétség egyaránt érzékelhető most, amikor évtizedes vajúdás után a mozgókép és médiaoktatás teljes jogú résztvevőként jelenhet meg a magyar közoktatás rendszerében.
Bár a mediatizált kommunikáció kultúra-formáló jelentőségét ma már kevesen vitatják, annak iskolai oktatásával, vagy inkább oktathatóságával kapcsolatban erős bizonytalanság érezhető. A film- és médiaoktatásnak nincsen olyan hagyománya a magyar iskolában, amelyre ténylegesen építeni lehetne. Még a szakmai vitákban is újra és újra visszatérő kérdés, hogy miként volna szerencsés lehatárolni, körülírni, majd az iskola számára megfogalmazni a mozgókép kultúráját?
A film alig több mint 100 éve jelent meg, a rendszeres televíziózás évtizedekkel fiatalabb. A filmtudomány elsősorban a filmelméletre és a filmtörténetre összpontosít, eredményei nem könnyen adhatók át a tizenéveseknek. A tömegkommunikáció jelenségével kapcsolatos tudományos (szociológiai, társadalomlélektani, közgazdaságtani, információelméleti, esztétikai) kutatások eredményei pedig túlontúl frissek ahhoz, hogy mértékadó tudományos közmegegyezésként kezeljük őket. A mozgókép sajátos, leginkább talán a színházzal rokon közösségi alkotásmódja és reproduktív természete sem könnyíti meg a tárgy iskolai megjelenítését.