Petőfirka [antikvár]

Előszó Az antológiák mindig vívódásokkal, útkereséssel, mégis örömökkel kerülnek a napvilágra. Számomra és tanítványaim számára is nagy öröm, hogy e pénztelen, pénzhajszoló világban megjelenhetünk, ha csak egy verssóhajtás-nyira is. Sok-sok alkalommal foglalkozunk rímkereséssel. Lehet az házi feladat, lehet szívből jövő ének, mind vers az, hiszen általa tanulják szép anyanyelvünket, s jutnak el a vox humanáig, a József Attüa-i "tiszta beszédig". S hogy mit ér egy vers? Ha valóban vers, sokat. Vüágokat villanthat fel, belezárhat egyeden, de roppant világú érzésbe. Csodálatos ez, még akkor is, ha mint megtanult költői nyelv jelenik meg, s ezáltal több az igazi verset olvasó-hallgató fiatal, aki a költészettel is feltöltve próbálja formálni életét, környezetét. Tükröződik az összeállításban a gyermeki vüág, a tiszta hit, az érdeklődés sokszínűsége. Egyszerű szavakkal formálták meg érzéseiket a versekben, s ülusztrálták önmaguk vagy társaüc rajzban a témákat, melyek elénk tárják mindennapi életüket, gondjaikat; az iskola, mint életünk fő színtere, a család meghittsége, a bimbózó szerelem, az évszakok örömei, bánatai, az állatok szeretete. ~ 3