Természetjárás [antikvár]

Szikrázva ragyogott a napsugár a cserkészpark fái között. Őrsvezetői táborra gyülekeztek a fiúk. Megindult az élet, a gondos kiképzés, mintha a természetjárás, a természet ismerete és a vele kapcsolatos dolgok valahogy sántítanának. Csak néztem, figyeltem, azután felkértek beszélni erről is, arról is. Mulattatni kellett a krumplihámozókat, mesét mondani a hegyek, a sziklák világából. Elhoztam a fiúk közé a gurgel-thali boszorkányt, az erdei patak nevető tündérkéit, kedves, derűs, de mindamellett érdekes vadásztörténeteket. Hisz az élet annyit ad, csak győzze tárolni, gyüjteni az ember. A következő őrsvezető-táborra hívtak és én mentem szívesen, örömmel. Talán még nagyobbal mint a fiúk. Érzésem megerősödött: nemcsak a városiak, a vidékiek is eltávolodtak a természettől. Már pedig nekünk cserkészeknek elsőrangú kötelességük ide visszatalálni. Ezért merült fel a könyvecske megírásának terve. Örömmel vállaltam, sokat szerettem volna még belevinni, - ezt majd talán még egyszer máskor.