Az ötödik év után [antikvár]

A kötet, amit az Olvasó a kezében tart, öt év munkájának legfontosabb eseményeit, tanulságait, a Ferge Zsuzsa vezetésével megalakult Gyerekszegénység Elleni Programirodának (MTA GYEP) 2006. és 2011. közötti terepmunkáját próbálja meg összefoglalni. A program keretében öt év alatt több száz ember dolgozott azon, hogy Magyarországon „jobb legyen a gyerekeknek", hogy a gyerekszegénység problémájára - amely hazánkban nagyobb méreteket ölt, mint azt az ország fejlettsége érthetővé tenné - érdemi válaszokat adjon. Egy ilyen méretű társadalmi kísérlet összegzésére nagyobb időtávlatra, elmélyültebb elemzésekre, nagyobb terjedelemre lenne szükség, de ki tudja lesz-e valaha kutató és kiadó, aki erre vállalkozik majd. Ez az első összegzési kísérlet, amelyet a program aktív résztvevői állítottak össze, igyekszik a Gyerekszegénység Elleni program legfontosabb mozzanatait, sikereit és kudarcait kiemelni - de minden igyekezetünk ellenére szubjektív tükörkép. Az elmúlt hat év olyan közel van, az események érzelmi töltete olyan erős még, hogy a külső szemlélő számára a szöveg sokszor talán igaztalanul keserűnek vagy lelkesnek, önmarcangolónak vagy önigazolónak tűnhet. Munkánk során hallottuk Rimócon egy iskolás gyerektől, hogy „a valóság nagyobb, mint az igazság" és kötetünk is ezt a kötéltáncot járja: mégsem vállalkozhat másra, mint hogy a mi kicsi igazságainkat mutassa fel. A szegénység mindig megrázó, a gyerekeké még inkább az. Nem véletlen, hogy a magyar országgyűlés gyakorlatilag egyhangúlag szavazta meg 2007-ben a „Legyen jobb a gyerekeknek!" Nemzeti Stratégiát, azt a deklarációt, amely az MTA GYEP stratégiai elképzeléseit szándékozik napi politikai gyakorlattá tenni. Sajnos ez a gesztus - megszületése pillanatától napjainkig - nem kapott elegendő támogatást se politikai akaratban, se anyagi forrásokban. A programiroda megszüntetésekor a GYEP védelmében interpelláló politikusnak válaszoló államtitkár így fogalmazott: „Ön egy irodáért aggódik, ahol 80 millió forintért dolgoznak emberek, és ott döntik el, hogy oldják meg papírok mellett a gyermekszegénységet" Ez az „érv" amelyhez hasonlók a netes blogok és fórumok százain szerepelnek, természetesen mélységesen bornírt. A „rózsadombi szociológus" toposza abszurd, főként, ha a szegénység ügyéről van szó. Tereptapasztalatok nélkül lehetetlen társadalomtudományt csinálni, és bízom benne, hogy az itt következő írások bizonyítják is ezt.