Felhők fölött a nap [antikvár]

Nagy Mihály tanár úr kémiaórái helyett refisként én is el tudtam volna képzelni kevésbé megterhelő próbatételeket, azonban mikor felkért, hogy írjak legújabb könyvéhez előszót, örömmel elvállaltam. Pedagógiai tapasztalatai és visszaemlékezései egy olyan korszak dokumentumai, melyben nem nagy hősökre volt leginkább szükség, hanem kitartó és magabiztos gyakorlati emberekre. Ő maga nem korszerű ember abban a tekintetben, hogy egy vallástalan korszakban is ragaszkodott keresztyén hitéhez, kutatói karrierjét is inkább csak szabadidejében építgette, de nem hagyta ott iskoláját, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumát. Könyvének fő gondolata is ehhez a két fontos témához kapcsolható, nevelés és tudomány. Tanári munkáját, a benne rejlő erőt talán kutatási szakterületéhez, az atommagfizikához lehet hasonlítani. Ahogyan a legkisebb anyagi részecskék képesek a ma ismert legnagyobb erőket felszabadítani, úgy benne az erők forrása maga Krisztus ismerete, legbelül, a lényegében. A rövid gondolatmenetek, eszmefuttatások gyűjteményében több személyes emlék is feltűnik, ezek a Kádár-rendszer idején egyetlen, majd a rendszerváltozás éveiben példaként követett református középiskola mindennapjairól is beszámolnak. Tanár úr azonban nem anekdotázgatni akar, hanem hivatásához méltóan végig tanítani és nevelni…