Pedagógiai rendszerek, elvek és értékek az ezredfordulón [antikvár]

Apáczai a Magyar Enciklopédiában (1653) fogalmazta meg a fenti gondolatokat. Útmutatása ma különös aktualitással bírhat, annak ellenére, hogy a XVIII. századik uralkodó enciklopédikus ismeretelsajátítás megvalósíthatatlan lenne. Az általános műveltséget nyújtó ismeretanyag mennyisége olyan méretűvé duzzadt, hogy annak érdemi elsajátíttatása igen tudatos, hatékony módszereket és eszközrendszert mozgósító iskolát, tanítókat tételez fel. Könyvünkben arra vállalkoztunk, hogy rendszerbe foglaljuk a XX. század változást késztető, illetve állandóságot, biztonságot előtérbe helyező pedagógiai elméleteket és gyakorlatokat. A XX. században a nevelési-oktatási rendszer megújítása során generációnként előtérbe kerülnek a pedagógia alapvető kérdései: az iskolarendszer tagozódásának "esélyegyenlőséget" biztosító szerepe; az oktatáspolitikai elvek tartalma, szükségessége; az iskola, benne a személyiségek autonómiája; a nevelés értékorientáltsága, a hasznos, rövid távú célkitűzések és a személyiségformálásban elengedhetetlen hosszú távú gondolkodás viszonyának értelmezése; nemzeti múltunkról egy reális kép alkotása az iskoláztatás szempontjából is. Munkánk során kifejtett elemzéseinket messzemenőkig meghatározza az elv, hogy az oktatási rendszerről való gondolkodásunk csak akkor lehet érvényes, ha a vizsgált intézményrendszert történelmi, kulturális, nemzeti sajátosságainak figyelembevételével elemezzük.