A vasúti tisztképzés száz éve 1887-1987 [antikvár]

Kötése kissé sérült.
Napjainkban a másfél évszázados múltra visszatekintő magyar vasútnak gyakran ünnepeljük egy-egy nevezetes évfordulóját, vasutak alapítását, fontos vonalak létesítését, jelentős létesítmények elkészültét. Most, 1987-ben egy másféle vasúti évfordulóra emlékezünk: a vasúti tisztképzés száz esztendejére, s ezen keresztül azokra a generációkra, melyeknek tagjai vállalták és vállalják a vasutas élet nehéz hivatását. 1887-ben Baross Gábor, a magyarországi közlekedés történetének nagy alakja, a "vasminiszter" fölismerte, hogy a már jelentősen kiépült hazai vasúthálózat, ezen belül a Magyar Államvasutak fejlődése, a magánvasutak előrehaladó államosítása, s mindezen túlmenően az ország egész gazdasági élete magasabb színvonalú vasutas munkát követel. Ez elsősorban a forgalmi és kereskedelmi szolgálat területén kívánt alapvető változásokat, azon a területen, ahol a vasúti hivatalnokok nagy része dolgozott, s ahol a szaktudás megszerzését - a korábbi erőtlen szakoktatási próbálkozások után - szinte kizárólag a gyakorlat biztosította. Az alapvető változást csak a száz éve megalapított Vasúti Tisztképző Tanfolyam hozhatta meg, amelynek igényes oktatási programja már működésének kezdetétől kivívta a külföldi vasutak elismerését is.