Bővebb ismertető
Előszó
1973 júliusában egy kis tóra néző dombon állították fel az eső és az erős napsütés elől védelmet nyújtó sátrat. Több mint száz ember gyűlt össze, hogy a Minnesota állam közepén elterülő gazdaság békés környezetében Szvámí Ráma előadássorozatának fultanúja legyen. Szvámí Ráma a hosszúkás sátor egyik végében, egy alacsony emelvényen ült. A sátor fíives talaját takarókkal, szőnyegekkel és párnákkal borították be a hallgatóság számára. Mivel meleg volt, a sátorponyvát kétoldalt felemelték, így enyhe szeUő lengte át a sátrat. Az időtlenséget árasztó környezet ideálisnak tűnt a kiváló tanító jógáról szóló előadásához.
Szvámí Ráma akkor kifejtett eszméi a rákövetkező években már ismerősen csengtek, de azon a napon még az újdonság izgalmával hatottak és érdeklődésre tarthattak számot.
- Két világ polgárai vagyunk - kezdte -, a belső és a külső világé. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk, meg kell értenünk, miként építhetünk hidat e két világ közé. A szélsőséges nézőpontok sem a világ számára, sem a saját életünkben nem hasznosak. Az a legjobb, ha uralkodni mdunk gondolatainkon, érzéseinken, érzelmeinken és belső késztetéseinken.
így vezette be a „dolgozzunk önmagunkon" eszméjét.
- Az önuralom nem jelenti azt, hogy teljesen fel kellene hagynunk az élet dolgaival, de azt sem, hogy túlzásba kellene vinnünk azokat - folytatta. - Az önuralom egyensúlyt jelent. Ennek eléréséhez csupán le kell csillapítanunk tudatunk túl sebesen száguldozó részeit. Tudatunk egészét kell megnyugtatnunk, ehhez pedig egy merőben új önismereti módszert szükséges megtanulnunk! A belső önismeret e gyakorlatát nevezik meditációnak.