A szív rezilienciája [antikvár]

Előszó az új kiadáshoz Van egy kérdés, amelyet minden egyes nap felteszünk magunknak. A kérdés sokféleképpen, olykor váratlan módon bukkan fel az életünkben. Néha tudatosan tesszük fel, és azon kapjuk magunkat, hogy a szavakat hangosan ki is mondjuk, vagy legalábbis elmormoljuk a bajszunk alatt. Leginkább mégis némák maradunk. A legtöbb embernél ez a kérdés valahol a tudata mélyén motoszkál mint valami megoldatlan probléma, mint egy lezáratlan ügy. Függetlenül azonban attól, hogy hogyan tesszük fel magát a kérdést, a szándék, amelyből ered, mindig ugyanaz. Egyszerűen erről van szó: „Hogyan tehetném jobbá a saját és a családom életét?" Pontosan erre a kérdésre keresi a választ ennek a könyvnek most a második, átdolgozott kiadása, amely ezúttal A szív rezilienciája címen jelenik meg. Az első változat 2014 januárjában látott napvilágot. Ezt a kiadást - amelynek eredeti címe így hangzott: The Turning Point: Creating Resilience in a Time ofExtremes (A fordulópont: a reziliencia megteremtése a szélsőségek korában) - egy nemzetközi turnéval ünnepeltem meg, előadásokat, egész napos szemináriumokat és hétvégi workshopokat tartva, hogy az információkat közvetlenül is eljuttassam azokhoz (egyénekhez és közösségekhez), akiknek véleményem szerint a leginkább hasznára válna a rugalmas ellenállási képesség, vagyis a reziliencia. Az Egyesült Államokban és azokban az országokban, amelyek lefordították a könyvet a saját nyelvükre, lehetőségem nyílt arra, hogy élőben is tanúja legyek annak, amit a könyveladási statisztikák nem mutatnak meg. A nemzetközi színpadokról a közönségem szemébe nézhettem, és első kézből láthattam, hogyan élték meg az olvasók az általam megosztott gondolatokat. Amikor például kifejtettem, hogy az új világunkban mást kell tekintenünk normálisnak, mint eddig - a társadalmi és a klímaváltozáson át a munkahelyi, pénzügyi és egyéb bizonytalanságokig, és a stresszig, amit ezek a változások okoztak -, bólogató fejek tengere jelezte, hogy sikerült kapcsolatot teremtenem a közönségemmel. Es valahányszor kijelentettem, hogy először is el kell fogadnunk és meg kell gyászolnunk az eltűnőben lévő világ elmúlását ahhoz, hogy az új körülmények között boldogulni tudjunk, a kollektív egyetértésben suttogó hangok tudatták velem, hogy milyen gyógyító hatású tud lenni, ha nyíltan és őszintén elismerjük az új helyzetet.