Bővebb ismertető
Bevezetés: egy kis történelmi áttekintés
Az „ébredések" sorában („revivals"), melyek Wesley óta (1738) az angolszász egyházak megújulásából születtek és azóta megsokszorozódtak, megjelent a XX. század hajnalán, pontosan 1901-ben, a klasszikus pünkösdi mozgalom. Egy kansasi metodista lelkészt, Charles Parhamet, elgondolkodtatta a keresztény közösségek lanyhasága és bátortalansága, valamint az Újszövetségben megjelenített egyház lendülete és dinamizmusa közötti ellentét. Néhány önkéntessel, akiket eltöltött a kezdeti idők utáni vágy, mely számos protestáns mozgalmat is ösztönzött, megalapította a Biblikus Iskolát, hogy ezáltal újra megtalálják azt az apostoli időkből származó erőt, amely a Lélektől ered. René Laurentin jól összefoglalja azokat a kérdéseket, melyeket az iskola diákcsoportja így fogalmazott meg:
Vajon hogyan tűntek el a karizmák, melyekben az első keresztények felismerték a Lélek megnyilvánulását, többek között a nyelvek adománya, amelyről az Apostolok Cselekedetei beszél? Nem egészen helytálló azt mondanunk, hogy itt pillanatnyi, kivételes adományokról (vagy Aranyszájú Szent János szavaival élve - a házasságban ma már nem időszerű - "eljegyzési ajándékról") van szó, melyek csak az Egyház alapításának idején adattak.