Kele, a "léleklátó" [antikvár]

A fedőlapok szélei, sarkai kissé kopottak.
A szovjet kormány 1929-ben engedélyt adott arra, hogy több más műkinccsel együtt elárverezzenek egy híres pétervári gobelint, amely Raffaello világhírű festménye, Az athéni iskola alapján Párizsban készült, 1777-ben. A párizsi gobelinkészítő műhely egyik legjelesebb alkotásaként tartották számon. Az aukcióra Berlinben került sor. A gobelin a lipcsei Kunstgewerbe Museum tulajdonába került. Restaurálása közben Mizzi Donner, az akkori idők egyik elismert szaktekintélye meglepő fölfedezéseket tett a kárpiton: kard-, illetve lándzsaszúrástól, valamint puskagolyóktól származó lyukakat, s vérnyomokat talált a szöveten. Az athéni iskola korábbi sorsát többé-kevésbé ismerték a művészettörténészek. Tudták, hogy két másik gobelinnel együtt Marie-Antoinette és XVI. Lajos diplomáciai ajándékaként került II. Katalin cárnő pétervári kincsei közé. A rejtélyes nyomok megerősíteni látszottak azt a feltételezést, hogy a gobelin szerepet játszott az orosz cárok történetének egyik véres epizódjában. Valószínűleg abban a szobában függött a falon, amelyben Zubov gróf 1801 tavaszán meggyilkolta II. Katalin fiát, I. Pál cárt. Erre azonban nem volt bizonyíték. Kele János Pécsett született, 1920-ban Lipcsébe ment nyomdászatot tanulni. Itt fedezte fel azon különleges képességét, hogy belelát mások sorsába. Léleklátó irodát nyitott, amit a 30-as 40-es években Pesten működtetett tovább. Németországban halt meg 1957-ben. A könyv szemtanúkat, kortársakat, korabeli írókat, pszichológusokat idéz, illetve szólaltat meg.