Asztrológia [antikvár]

Aki az irodalomnak bármely területén - nevezzük azt tudománynak, művészetnek, filozófiának, stb. - úttörő munkát végez, az el van készülve rá, hogy hálátlan feladatra vállalkozik. Kétszeresen áll ez egy népszerűtlen tárgykörre vonatkozólag, olyan tudománynyal kapcsolatban, amely nem is akar népszerű lenni. Mindez természetesen csak azokra vonatkozik, akik mosolygva térnek napirendre az asztrológia 6000 éves multján, annak találó prognózisain és a legújabb korig sokezer kötetre terjedő irodalmán. Ezeknek a l'art pour l'art kételkedőknak nem imponál a zseniális asztronómus és asztrológus Kepler, Newton, az angol Sepharial, Bailey; Shakespeare, Walter Scott, Goethe asztrológiai világnézete, Mátyás királyunk világhírű udvari asztrológusa, a tudós püspök és egyetemi tanár Regiomontanus, - a pápák udvari asztrológusai , akik a római és bolognai egyetemeken az asztrológiának is előadói voltak; - nem imponál a több százezerfőnyi tömeg, amely csupán Németországban asztrológiával foglalkozik. Ez jó is van így, mert aki el van hivatva ennek a tudománynak művelésére, azt egészen biztosan rá fogja vezetni "jó csillagzata", ha annak ideje elérkezett. Elhivatás nélkül pedig meddő kisérlelt e téren minden igyekezet. Százszorosan igaz ugyanis a nagy Paracelsusnak véleménye, hogy ezekkel a transcendentális dolgokkal való foglalkozás a jót jobbá, a rosszat rosszabbá teszi. Távol áll tehát tőlünk az a szándék, hogy jelen munkánkkal az asztrológiát divatossá tegyük. Az igazi asztrológia, mint a "szférák hatóerejének a tudománya" - sohasem lehet időszakoknak modern és divatos tudományává, mert örök érvényű kozmikus törvényszerűségeire az évezredek hatástalanok.