Három könyv az életről [antikvár]

Bevezetés Milyen tanácsokat adhat a reneszánsz kori Firenzében egy orvosi képzésben is részesült filozófus-teológus a barátainak, hogy egészségüket megőrizzék, sokáig éljenek, és életerejüket még az ég ajándékaival is fokozhassák? A választ Marsilio Ficino Három könyv az életről című műve adja meg számunkra, amely bár az orvosi tanácsadó könyvek között nem az egyetlen volt a maga műfajában, szellemesen szórakoztató stílusa, újplato-nikus filozófiai háttere és asztrológiai-mágikus megközelítései két évszázadra az egyik legnépszerűbb olvasmánnyá tették Eu-rópa-szerte. A kötet fordítója munkája során szembesült azzal, hogy bizonyos fogalmak, mint például a szellem és a világszellem, ma egészen más jelentést hordoznak az elmúlt évszázadok filozófiai munkássága nyomán, más eszmék pedig, mint a vérmérsékletek és az azok alapjául szolgáló négy elem és a négy testnedv tana már kevéssé ismertek kortársaink előtt. További kérdéseket vetett fel az asztrológia és a talizmánmágia orvosi felhasználásának kérdése, ami meglepőnek tűnhet az olvasó számára, azokat a kutatókat pedig, akik nem kifejezetten az asztrológia vagy a mágia történetével foglalkoznak, a kényelmetlenség érzésével tölti el, hiszen a felvilágosodás óta ezeket a témákat száműzték a tudományból, a tudománytalanság bélyegét sütve rájuk. Ha azonban meg akarjuk érteni a reneszánsz gondolkodást, komolyan kell foglalkoznunk az asztrológiának és a mágiának a koraújkorban betöltött szerepével, így ezeket az