Miről árulkodnak az aura színei [antikvár]

Előszó Az itt bemutatott tanulmány volt az utolsó munka, melyhez Edgár Cayce segítséget nyújtott. A színskálát ügyetlen kézírással írt javításokkal küldte vissza nekem. Egy ugyancsak kézzel írt üzenet ís mellékelt hozzá: „Nem tudom használni az írógépemet." „képtelen vagyok használni a bal kezemet és a jobb lábam is érzéketlen. Úgy gyanítom, volt egy enyhe szívrohamom." Ez szeptemberben történt. Egy hónappal később, itt, clearwateri verandámon, mialatt a Mexikói-öbölben játszó delfineket figyeltük és látványos naplementéket csodáltunk, egy könyvecske terve körvonalazódott meg. Az emberi aura beszélgetéseink egyik kedvenc témája volt; valahányszor csak találkoztunk mindig arról a képességéről kérdeztem, hogy látja a személyekből sugárzó színeket, s ő pedig mindig mondott néhány erről a különös képességgel kapcsolatos új és érdekes történetet, mely mivel olyan sokféle módon működött, amikor teljesen tudatánál volt, sokkal jobban érdekelte, mint felolvasások tartása. Legalább is sokkal jobban foglalkoztatta abban a pillanatban, amikor megtörtént, ugyanis az általa tartott felolvasásokkal ellentétben, egyet sem hallott soha. Élete legérdekesebb részletei során aludt. Látogatása során éppen egy új kiadványterv kidolgozásán fáradoztunk, s felötlött bennem, hogy egy aurákról szóló rövid, ám tanulságos cikk hasznos lenne a Társaság tagjai számára, különösen, ha Cayce úr színekről szóló értelmezését hordozza, melyet hosszú é-