Égi mesék ősökről, hősökről, kövekről [antikvár]

Előszó Kövek regéi, hegyek meséi elevenednek meg a szerző (Kovács Kálmánné) mesekönyvének lapjain. Ég sugallta mesék, föld suttogta regék. Életre kelnek a kövek, ős táltosok, csodás leányok, deli legények sejlenek fel, és suttogják el történeteiket: „Most szót mondok, mese szót, rege szót ", de nem mindenkinek szólalnak meg a kövek. Nórika érző és értő szeretete régmúlt időkről, ásványokat vajúdó hegyekről, tűzről, vízről, a kövek szülőiről szóló csodálatos meséket, talán igaz történeteket csalogat ki a kövekből. Hatásukra rég elfeledett, tudatalatti emlékképek sejlenek fel. A magyarok vándorlása, a déli őshaza, a Tigris és az Eufrátesz völgye elevenedik meg e könyv lapjain. Olyan történetek ezek, amelyeket csak a szívünk mélyén érzünk, a lelkünk mélyén őrzünk, de a tudatunkban semmi nem maradt belőlük. A történelemkönyvek nem ismerik, iskolákban sem tanítják. De mégis igazak, mert bennünk magyarokban élnek, rólunk szólnak, őseink tetteit idézik. Varázslatos, szemet kápráztató kövek között él Nórika. Éjszakánként megszólalnak a kövei, szívvel érző embernek szóló történeteket mondanak, megsúgják, hogyan lehet segíteni, hogyan lehet velük betegeket gyógyítani, szomorkodókat megvigasztalni. Minden kőnek megvan a maga története. Emberi bút és bajt orvosolnak, csak legyen valaki, aki megérti szavukat, aki emberi szóvá formálja sugallatukat, mert bennük rejlik a Föld ereje, a Nap varázsa. Hasznosak ezek a mesék. Hozzásegítenek bennünket, hogy hiányos ismereteink dacára, ne utasítsuk el népünk eredetének más, hihetetlen, de talán igaz történetét. Segítenek, hogy ismerősnek tűnjék számunkra az első emberek földi viaskodása! a meg-