Bolygó-meditációk [antikvár]

Az ember és a kozmosz összefüggése az ember életére vonatkozólag Előző előadásainkban az ember megformálásáról beszéltünk, és azt láttuk, hogyan alakult ki az ember belső és külső formája a világmindenségből, és egyidejűleg láttuk azt is, mennyire jelentékeny módon tekintették át az emberek a régebbi, ösztönszerű megismerés korában az emberi alakot az egész világmindenséggel összefüggésben. Mégis meg kell állapítanunk a következőt. A rajzokban megmutattam, hogyan lehet belerajzolni az emberi alakba az egész állatövet. De emberi alakként tulajdonképpen az ember embrióalakját kellett felrajzolnunk. És ha ezt az embrióalakot felrajzoljuk, akkor forma szerint az ember alakjában magát az állatövalakot másoljuk le. Az ember azonban bizonyos mértékben életében, itt a Földön, a születés és a halál között kiszakítja magát ebből az embrióalakból. Az embrionális idő alatt a világmindenségből kerül megformázásra. Azt szeretném mondani: végignyúlik egész földi életén. Ezáltal emeli ki fejét a körből, ami az állatövet másolja le. És azáltal, hogy kiemeli fejét, tehát fizikai életének ideje alatt bár még nem birtokolja azt az alakot, amire embrióként hajlamos, de még nem illeszkedik be az állócsillagos égbe, azáltal az ember először fejalakjára nézve 5