Buddha [antikvár]

A könyvtest félrenyomódott. Lapélein elszíneződésekkel, halvány foltokkal.
"Buddha története kétezer éven keresztül gyarapodott egyre terjedelmesebbé, s az idők során csodák és istenségek egyvelegévé duzzadt. Buddha azonban, ha önmagáról beszélt, soha nem említett egyetlen csodát vagy istenséget sem. Valójában sosem hitt a csodákban és az istenekben. Önmagát inkább olyasvalakinek látta, aki felébredt - a buddha név pontosan ezt jelenti. Ilyen hát az a személy, akit ebben a könyvben meg szerettem volna jeleníteni." Deepak Chopra A regény nem hivatott a buddhizmus tanait terjeszteni. Cselekményes és érdekfeszítő formában, belülről ábrázol egy különleges folyamatot, amelyet még egyetlen kötet sem tudott igazán bemutatni - mostanáig: Milyen érzés lehetett átélni a kétségbeesés ilyen mélységeit és az önkívület ilyen magasságait? Mit jelenthet lemondani a szerelemről a lelki tökéletesedés érdekében? Milyen lehet egyetlen testben birtokolni a világ átalakításához elegendő bölcsességet? Az erős színekkel festett szereplőknek, a végig fenntartott feszültségnek, a meseszerű vagy éppen véres fordulatoknak köszönhetően végigizguljuk egy fiatalember útját, amint magányos gyermekből megvilágosodott buddhává válik. A szokatlan szereplők, a kitalált epizódok, a merész szóhasználat vagy a modern igényekhez alakított, akciódús cselekmény olvastán lesz, aki kezdetben számon kéri a tan tiszteletét, a történet mögött azonban hamar kibomlik a szépséges filozófia - egyetlen epizód sincs, amelyik csak a szórakoztatás kedvéért született volna. Bár már ismerjük a történetét, mégis nehéz kivonni magunkat a hatása alól. Nemesen egyszerű, megrendítő, szívszorító, mégis végtelenül szórakoztató mese ez egy lélek útjáról. Egy igazi regény a spirituális irodalom nagymesterétől