A vudu [antikvár]

A Vudu egy szinkretikus vallás, amelyet főleg Haitin és a haiti diaszpórában (a nem Haitin élő haiti lakosság körében) gyakorolnak. A vudu a francia gyarmatbirodalom karibi területén alakult ki a 18. században, mikor az afrikai rabszolgáknak megtiltották a törzsi vallások gyakorlását és kényszerítették őket a kereszténység felvételére. A vudu vallás a nyugat-afrikai – jelenleg Ghánában, Togóban gyakorolt – vodun kultuszból ered és azzal igen szoros kapcsolatban áll. A vuduban megtalálhatók az afrikai népi szimbolizmus elemei, és hatott rá a római katolicizmus, a nyugati miszticizmus és a szabadkőművesség is. A vudu hívők hisznek a távoli és megismerhetetlen teremtőben, akinek a neve Bondye, ami a francia Bon Dieu, Jóisten kifejezésből ered. Maga Bondye nem avatkozik az emberi ügyekbe, ezért a hívők a közvetlen alárendeltjeihez, a loákhoz fordulnak kéréseikkel és imádatukkal. A loák mindegyike az élet egy különleges aspektusáért felel, és a hívők igyekeznek személyes ismeretségbe kerülni velük, az élet ügyes-bajos dolgainak intézése miatt. A loák figyelmét felajánlásokkal, áldozatokkal lehet felkelteni, és minden hívő személyes oltárokkal és kegyszerekkel igyekszik ezt a kapcsolatot fenntartani, valamint bonyolult, zenés-táncos rendezvényeken való részvétellel, ahol szinte hétköznapi jelenség a lelkek általi megszállottság. A haitiak 80%-a keresztény, saját bevallásuk szerint 100%-uk vudu hívő. Nincsenek írott szabályai, a vudu papok (houngan) és papnők (mambo) évszázadok óta őrzik titkait. - A szerző bemutatja a vudu történelmi hátterét, szerepét és jelentőségét a XX. században; majd magát a vallást és kellékeit: a loákat, a diagramokat, a babákat, a vevéket, a porokat, füstölőket és így tovább… Olvashatunk a zombikról, a rontásról, megismerhetjük a vudu szertartás menetét.