''Újhold, új király!'' [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Népi kultúránk hivatalos elismeréséből a magyar népi orvoslásnak eddig nem sok jutott. Aki tanult ember létére komolyan veszi a tanulatlan parasztorvosokat, harmadfélszáz év illetékeseinek szemében veszedelmes kuruzslók szekerét tolja. Ugyanakkor egy-egy rák elleni csodagyógyszer hírére a fél ország lázba jön. Ez a könyv nem ajánl csodagyógyszereket: kipróbálásra semmilyen gyógyszert, gyógymódot nem ajánl. Ehelyett igyekszik minél teljesebb képet adni a hagyományos orvoslás "természetes" és "babonás" gyógymódjairól, népünk kórtani és egészségtani nézeteiről, hiedelmeiről, mindenekelőtt pedig szeretné megvilágítani a samanisztikus széltan, a hippokratészi nedvtan és az újkori fizikális kóroktan hármas egységében felvázolni - a magyar népi orvoslás előfeltételeinktől elhomályosított rendező elveit. A hagyományos gyógyítás legfontosabb tényezője szavaival, gesztusaival, egész személyiségével a gyógyító maga. Oláh Andor mély rokonszenvvel ír a betegeikben beszélő, testüket-lelküket szívvel-lélekkel gyógyító nagy tudású öregekről - javaslatokról, helyre tevőkről, kenőasszonyokról és a többi falusi specialitásáról -, akiknek ösztönös pszichoszomatikus szemléletét mai medicinánk megörökölni és megalapozni látszik. A magyar népi orvoslás első részletes életrajzát vitaébresztőként s az orvosnéprajz-kutatók értékmentő munkájának összefoglalásaként kommendálja az Olvasónak a Gondolat.