Bővebb ismertető
I. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS A szülészet fe.1 lődéaének története
A szülésekben történő segítségnyújtás valóazinüleg a legrégibb időktől kezdve szokásban volt. A szülésen átesett nők tanácsot adtak, segítséget nyújtottak társnőiknek szüléseik alkalmával éa egyesek ezt a tevékenységet foglalkozáasá fejlesztették, így alakult ki a bábaaág. A férfiak ebből a tevékenyaégből hosz-azu időn kereaztül ki voltak zárva. A azülést miaztioizmua övezte, amelyben nagy szerepe volt a babonáknak is. Ez az elzártság, titokzatoaság eleve gátolt minden azéleaebb körű tapaaztalatgyüj-téat éa ezzel magyarázható, hogy a azüléazet tudománya aránylag kéaőn indult fejlődéanek.
A azüléazetre vonatkozó elaő irásoa emlékek időazámitáa előtt több mint kétezer évvel keletkeztek Egyiptomban. Európában a rabazolgatáraadalom idején Garggországban éa Rómában virágzott fel először az orvostudomány és vele együtt a azüléazet is^ A görög orvosok közül Hippokratész volt a legkiválóbb, akinek ma ia helytálló iameretei voltak a terhesaégről és a szülésről. Ismerte a terheaség egyea jeleit, a havivérzéa rendelleneaaégeit, a magzat fekvésének különböző tipuaait atb. Ma ia alkalmazott szülészeti műtéteket végzett, mint a fejreforditáat, a méhszájtá-gitást és a lepényleválaaztást, Rómában a görög tanítások nyomán indult a szülészet tudománya fejlődésnek. Meg kell emliteni Cel-SU3 nevét, aki tekintélyes azüléazeti tudással rendelkezett, továbbá Soranua-t. aki a bábák azámára tankönyvet is irt. A szülészeti gyakorlatot ebben az időben is még a bábák végezték, azonban nehezebb műtéti beavatkozásokhoz /daraboló műtét/ már férfiak segítségét ia igénybe vették. A római orvoaok már végeztek lábrafordítást, ismerték a méh alakját és elhelyezkedését, továbbá a gátvédelem jelentőségét. Tisztában voltak a caontoa me-
13