Reflexzónamasszázs lábon [antikvár]

Előszó A lábon végzett reflexzónamasszázsról 1965-ben hallottam először. Ingham Ha a lábunk beszélni tudna címmel megjelent könyve arra ösztönzött, hogy ellenőrizzem az olvasottakat. Muniotársaimmal ezért a könyv szellemében vizsgálni, és ahol célszerűnek tűnt, kezelni kezdtük pácienseink legtöbbjének lábát. Több száz eset után már nem kételkedtünk, hogy Ingham asszony beszámolói, és mesterének, dr. med. W. FitzGeraldnak a felfedezései nem a képzelet szülöttei, hanem a józan, szakszerű kritikát is kiálló, orvosilag valóban jelentős realitások. A láb számos része különleges reflexes kapcsolatban áll a test bizonyos részeivel és szerveivel. Ez mind segéddiagnosztikai, mind terápiás szempontból megállapítható és igazolható. A gyógyászatban oly kevés figyelemre méltatott láb, amelyet gyakran szűk, alig szellőző lábbelikbe szorítanak, a testápolásnak ez a mostohagyermeke a FitzGerald és Ingham által bemutatott rejtjelkulcs nyomán a terápiás beavatkozások számos kapcsolattal rendelkező, érzékenyen reagáló es bámulatosan hatékony kiindulási pontjának bizonyult. Magától értetődő, hogy a lábmasszázs eleinte számos páciensnél csodálkozást, sőt kétkedést váltott ki. Főként olyankor tapasztaltuk ezt, amikor olyan panaszok esetében, amelyeknek látszólag semmi közük nem volt hozzá, a lábat kezeltük. Noha ma az akupunktúra reneszánsza révén a test bizonyos pontjai és azoktól távoli szervek között egyre több bámulatos kapcsolat ténye lát napvilágot és válik közismertté laikusok számára is, akkoriban a láb felől bizonyos szervekre gyakorolt távhatás legalábbis kérdésesnek látszott. Ám a láb reflexzónamasszázsa közben tapasztalt, egész testre kitér-