Betegségem története [antikvár]

Sok örömöt, sok szomorúságot, nem titkolt könnyet, sok tanulságot és sok-sok reményt kaptam a betegek írásainak olvasása közben. Az írások sokfélék, a szavakat kereső - mondatokat nehezen megfogalmazó egyszerű írástól a kitűnően fogalmazó, bármelyik rangos irodalmi újságban megjelentethetőtől, - a vallásos áhítattól telttől az elégedetlenségét kifejező, kissé cinikus írásig. Egy közös bennük, a megingathatatlan, az ismételt bajok ellenére újra áradó remény. Az emberek is sokfélék, bányásztól közgazdászig, gyerektől nyugdíjasig, orvostól varrónőig. Egy közös bennük, hogy bármilyen körülmények között vállalják a harcot. Azokat a harcokat, amiket egészséges ember el sem tud képzelni. El tudja-e képzelni egy férfi, hogy végbél kiirtás után néhány hónappal ismét boldogan él családja körében, dolgozik, és úszni jár? Gondolna arra bárki, hogy egy daganatos betegség után kezd ismét tanulni, doktorátust szerez, foglalkozást választ, addigi passzivitását feladva maratoni távot fut, vagy arra, hogy új párt talál, gyereke lesz? Az olvasó, egy-egy írás olvastán kicsit szégyenkezik: "én panaszkodom a nehéz sorsom miatt? Én unatkozom, nem találom a helyem, nincs lehetőségem az önmegvalósításra?" Milyen nehéz lehet gégeirtás után megtanulni beszélni? És micsoda győzelem a betegség, a halál fölött, ha a beszédet ezentúl ő tanítja a többi gégerákos betegtársának! A halál közelsége nem ritkán az addig hitetlent hirtelen istenhívővé tesz. Megérzi, hogy megpróbáltatott, és további életét Isten kezébe helyezi. De a nem hívők is egy bizonyos megtisztuláson mennek át: "...Ez a betegség fordulópont volt az életemben, azóta úgy érzem, hogy újjászülettem. Most már tudok különbséget tenni lényeges és lényegtelen dolog között, nem bosszankodom apró kellemetlenségek miatt, mert az élet - halál kérdései mellett elenyészőek. Minden nap azzal a jóleső érzéssel ébredek, hogy hála Istennek, életben vagy ok." Milyen jó lenne, ha a mai agyonhajszolt ember egy percre letenné a munkáját, a gondjait, vagy kikapcsolná a televíziót, amit már órák - hónapok óta néz, és elolvasná ezt a pár sort. amit egy többszörös csonkoló műtéten átesett asszony írt: "...Én mindennek tudok örülni. Örülök reggel az ébredésnek, a nap sugarainak, mert szerintem minden embert jobb kedvre derít. Szeretem az esőt, mert utána a természet újraéled, az ősznek csodálatos színskálája boldogsággal tölt meg. A tél erős levegője gyorsabb mozgásra késztet, és ilyenkor fiatalnak érzem magam.