Kórélettan [antikvár]

A tudományok rohamos fejlődése nemcsak az ismeretanyag mennyiségi bővülését, az új adatok számszerű növekedését, hanem új összefüggések, új törvényszerűségek felismerése révén szemléleti változásokat is okoz. A tankönyvek 3-4 évenkénti új kiadásait nemcsak az új adatok beépítésének, hanem egész fejezetek új szellemben való átírásának, nemegyszer az egész tankönyv szerkezeti rekonstrukciójának szükségessége indokolja. Az élettani tudományokban bekövetkező változásokra az orvostudományon belül a kórélettannak kell legérzékenyebben és leggyorsabban reagálnia, minthogy döntő módon e tárgy feladata az alapkutatások eredményeinek közvetítése az azokat gyakorlatilag hasznosító klinikai orvostudomány felé. Az életfolyamatok, életműködések mechanizmusainak molekuláris szintű tisztázását célzó kutatások eredményei és a nem invazív vizsgáló eljárások alkalmazásával nyert humánfiziológiai adatok szaporodása az orvosképzés számára különlegesen kedvező feltételeket teremt.. A molekuláris biológiai irány közös nevezőre hozza az oktatás érdekében megosztott tantárgyak ismeretanyagát, és ezzel elősegíti integrálásukat, a humánfiziológiai irány pedig megkönnyíti az alapismereteknek a klinikai tanulmányokban való felhasználását. Ezek az irányzatok és az ezek nyomán kialakuló szemlélet nyilvánul meg az orvosképzésben világszerte egyre inkább önállósuló, önálló tantárgyként jelentkező kórélettan oktatásában. A kórélettani oktatás feladatának egyre világosabb felismerése és egyre pontosabb megfogalmazása tükröződik az utóbbi tíz évben megjelent kórélettani tankönyvekben is.