Klinikai onkoradiológia [antikvár]

A ​szerző feladatának tartja, hogy időszakosan áttekintést adjon a klinikai onkoradiológia helyzetéről. Ilyen áttekintésnek annál inkább van aktualitása, mert hazánkban 20 év óta nem jelent meg sugárterápiás könyv. Márpedig ez idő alatt a radiológia és a sugár-terápia óriási mértékben fejlődött. Világszerte megjelentek a nagy energiával működő, ultrafeszültségű sugárforrások (a betatronok és a lineáris akcelerátorok), a különböző aktivitású kobaltágyúk, a radioaktív izotópokkal működő utántöltéses készülékek, azaz a proton-, a neutro- és pimezon-berendezések. Ezeknek a sugárforrásoknak különböző segédberendezései különösképpen a számítógépek, jelentősen átalakították elvileg és technikailag a sugárterápia fegyvertárát. Képletesen azt is mondhatjuk, hogy megnyílt a megavoltos korszak (Káplán). Az új sugárforrások birtokában – kiküszöbölve az ortovoltos sugárforrások hátrányait – csaknem maradéktalanul megvalósult az a régi törekvés, hogy a daganatokat az ép szövetek károsítása nélkül meg lehet semmisíteni, ill. vissza lehet fejleszteni. Természetesen nemcsak a radiológia fejlődött a természettudományokkal egyetemben, hanem a sebészet különböző ágai és a daganatnövekedést gátló gyógyszerek is. Mindezek a változások azt eredményezték, hogy korai szakban és helyes indikációs körben kezelt betegek manapság 50%-ban elérik az 5–10 éves túlélést. Sajnos, ebben a korszakalkotó periódusban mi inkább csak szemlélők voltunk. Igaz ugyan, hogy sikerült országos viszonylatban elegendő kobaltágyút üzembe állítani, de az akcelerátorok klinikai üzembe állítása még késik. Ez másfelől azt is jelenti, hogy nem lehet kellő számban kiképezni azokat a szakembereket, akik a jövőben beszerzendő sugárforrásokat alkalmazni tudják. A szerző tulajdonképpeni célja az, hogy az említett hiányosságokat legalább elméletileg pótolja. Szerkezetileg könyve két részből áll. Az általános részben a főbb fejezetek a következők: a hazai sugárterápia fejlődése – az onkoradiológia feladatköre – a rákellenes küzdelem – a daganatok epidemiológiája – a sugárhatás jellegzetességei, beleértve a sugársérüléseket – a korszerű sugárforrások – a besugárzási módszerek – a besugárzástervezés – a sugárhatás modifikálása – a daganatok lélektani hatásai és az onkoradiológia jelenlegi eredményei. A részletes részben tárgyaljuk az egyes daganatok, mint a fej- és nyaki daganatok, a mellkasi daganatok, az emésztőszervi daganatok onkoradiológiai ellátását, kiemelten a gyermekkori és szemészeti daganatok, a nem daganatos betegek és a nagy dózisú besugárzással terhelt betegek rehabilitációját. Bár a könyv elsősorban a radiológusokhoz szól, feltételezhető, hogy a tárgy érdekelni fogja a radiológusokkal együttműködő egyéb szakmájú szakorvosokat is. Ebben a tekintetben különösen az operatív szakmákra gondolunk, mert az eddigiekben kialakult onkoterápiás tervek általában a pre- és posztoperatív besugárzásokkal kombinált műtéteket írják elő.