Neurológia I-II. [antikvár]

Előszó A neurológiai tankönyv feladata a kórképek leírásán felül a tünettan {sympto-matologia) és az oki szemlélet {causalitas) összebékítése. A symptomatologia a kórképek megjelenéséből indul ki, és így jut a betegségek eredetéhez. Az oki szemlélet a betegségeket mint patológiai egységeket kezeli, ezekhez rendeli a tünettant és a therapiát. Nyilvánvaló, hogy a kettő elválaszthatatlan; ebben az induktív és deduktív ítéletalkotás használata ismerhető fel. A tankönyv két fejezetből áll: I. A neurológiai propedeutika (propaideia: előkészítő tanítás), az ép idegrendszer szerkezetét és élettani működését írja le előbb (topográfia), majd ezek sérülésének következményeit. Az elváltozás helyét az idegrendszerben a propedeutikai ismeretek alapján határozzuk meg először. A topográfiát egységben kezeljük a tünettannal. A fejezet tartalmazza a neurológiai vizsgálat technikájának leírását, ugyanitt található a normális leletek és kóros eltérések megfogalmazása is. II. A részletes neurológiában hagyományos diagnosztikai egységek szerint ismertetjük a kórképeket. A betegségek eredetének (etiológia), tünettanának és lokalizációjának tárgyalását a therapia leírása egészíti ki. A diagnosztikai szellemi munka a következtető gondolkodás alkalmazása speciális területen. A könyv a tünetek, a lokalizáció és a betegségeket kiváltó okok összefüggése alapján tárgyalja a szervi idegbetegségeket. A symptomatologia kiegészítő jegyzetként fog megjelenni. A kompetenciaszinteket figyelembe véve kiemeljük a sürgősséget, és rövid döntéssorokat ajánlunk. Ezzel az orvosi észlelés (a vizsgálati lelet megfogalmazása), a betegségek tüneteinek leírása és azok okai egyhelyütt szerepelnek úgy, ahogy azok az orvosi gyakorlatban megjelennek. Az orvosi problémamegoldás leggyakoribb módszereit, a hypothesis és a diagnózis viszonyát, a neurológiai gyakorlat diagnosztikai tévedéseinek típusait vizsgáljuk az Appendixben. Az irodalmi hivatkozásokat - főként a postgradualis képzés számára - az egyes fejezetek végén gyűjtöttük össze. A jobb olvashatóság érdekében idézetmutatóval a szöveget nem szakítottuk meg, a források tárgyára a munkák címéből lehet következtetni. A szaknyelv helyesírásában az Orvosi Helyesírási Szótárra támaszkodtunk (Akadémiai Kiadó, 1991), a latinos átírást részesítettük előnyben. Következetlenségek - főként a ragozott és összetett alakoknál - sajnos így is előfordulnak.