Gyógyszertan [antikvár]

Szennylapon tulajdonosi névbejegyzéssel. Pár oldalon tollas bejegyzéssel.
Az egészségügyi szakképzésben jelenleg működő, OKJ végzettséget nyújtó tagozatokon a gyógyszertan oktatására fordítható óraszám és a képzés jellegének megfelelő tananyagtartalom tagozatonként nagyon eltérő. Olyan tankönyvet kellett tehát összeállítani, amely igyekszik a gyógyszertan csaknem valamennyi, az egyes képzésekben felhasználható területeit felölelni. A bővebb terjedelmet magyarázza az a tény is, hogy egyes tagozatokon - pl. az ápolói, csecsemő- és gyermekápolói tagozatokon - igen magas óraszám jut a gyógyszertannak, és ez azt jelzi, hogy a képzés nagy hangsúlyt fektet ezekre az ismeretekre. Hogy az egyes területeken az óraszámnak és az igényeknek megfelelően mely anyagrészek és milyen mélységben kerülnek ismertetésre és számonkérésre, azt az adott képzésben a gyógyszertant oktató hivatott eldönteni, a hivatalos tananyagtartalom alapján. Arányaiban kissé terjedelmesebb általános gyógyszertani rész próbálja megkönnyíteni a részletes rész elsajátítását, a gyógyszer-hatásmechanizmusok megértését, a gyógyszerek alkalmazásának gyakorlati tudnivalóit. Az egyes gyógyszertani csoportok ismertetése előtt a legtöbb fejezet tartalmaz egy rövid élettani és kórtani összefoglalót, esetenként anatómiai vonatkozásokkal együtt. Az ismétlő részeket szimbólum jelzi. A könyv emellett természetesen sok esetben épít és számít a tanulók már megszerzett alapismereteire: egyszerűbb fogalmakat, mechanizmusokat ismertnek tekint, és ezért azokat magyarázat nélkül alkalmazza. Azokat a fontos információkat, amelyekről a gyógyszerek alkalmazása során a beteget is fel kell világosítani ill. azokat, amelyek a gyógyszerek adagolására, a gyógyszerhatás és mellékhatás megfigyelésére vagy a nemkívánatos hatások elkerülésére vonatkoznak, és így az ápoló feladatai közé is tartoznak, külön figyelemfelhívó szimbólum jelzi. Mivel a szakdolgozók számára kevés olyan gyógyszertani ismertető áll rendelkezésre, amelyet a gyakorlati munka során fel tudnak használni, a könyv szeretné olyan kézikönyv szerepét is betölteni, amely a későbbiekben is megkönnyíti a gyógyszerek közötti eligazodást. Ezért a forgalomban lévő, törzskönyvezett készítmények közül szinte valamennyi fontosabbat tartalmazza. Ugyancsak ezt a célt szolgálja az is, hogy a gyógyszerek hatóanyagainak neve is feltüntetésre került. Természetesen ennek ismeretére csak néhány gyógyszer esetében van szükség, de mindenképpen szükséges ahhoz, hogy megtanuljuk, mely gyógyszerek tartalmazzák ugyanazt a kémiai vegyületet. Mai törzskönyvezési rendszerünk értelmében ugyanis - az Európai Unióhoz tartozó országokhoz hasonlóan - a gyártó cégek különböző néven hozzák forgalomba ugyanazokat a hatóanyagokat. Ha erre nem figyelünk, az adott szert könnyen túladagolhatjuk. A gyógyszerek mellékhatásainak és túladagolási tüneteinek leírása a konkrét ismeretek közvetítése mellett azért is szükséges, hogy felhívja a figyelmet a gyógyszereléssel kapcsolatban a felelősségteljes, körültekintő és mértéktartó szemlélet fontosságára.