Homeopátiás zsebkönyv szülőknek [antikvár]

ELŐSZÓ Hogyan kezdtem homeopátiát tanulni? Sokan kérdezték már tőlem, hogyan adtam a fejem a homeopátiás gyógyításra. Most elmesélem ennek hiteles történetét. 20 évvel ezelőtt gyermekorvosként dolgoztam (akkor már 17 éve), és eszembe se jutott, hogy másként is lehetne gyógyítani, mint ahogy ezt az orvosi egyetemen megtanultam. Szorgalmas olvasója voltam az Orvosi Hetilapnak is. 1991-ben az egyik számban egy hirdetésre bukkantam, amely orosz homeopaták által tartandó, háromhetes intenzív homeopátiás képzésre hívta fel a figyelmet. Őszintén szólva, fogalmam sem volt arról, hogy valójában mi is az a homeopátia. Na, de ha ebben a tekintélyes szaklapban hirdetik, akkor biztosan nem kóklerség, gondoltam. Derengett valami Tolsztoj Ivan Iljics halála című művéből is, ahol homeopatáért küldtek Miért éreztem azt, hogy nekem mindenképp el kell mennem erre a tanfolyamra? Erre ma sem tudok pontosan válaszolni. Nyilván több összetevője volt annak, ami odahajtott: apám halála után felszabaduló energiáim, a tény, hogy a gyermekeim már nagyobbak, és így kissé szabadabbnak érezhettem magam Mindenekelőtt azonban, mintha belül szólt volna egy hang - menjél! Elmentem. Mondhatom, hogy ez a három, igen kemény hét megváltoztatta a gyógyításról alkotott addigi elképzeléseimet. Vagy talán megnyitott bennem egy előzőleg zárva lévő ajtót. Utóbb kiderült, hogy a hír az Orvosi Hetilapba „véletlenül" került be. Sem előtte,-sem utána nem adtak teret efféle „tudománytalan" tévelygéseknek. Talán, aki átengedte a rostán a hirdetést, maga sem volt tisztában azzal, hogy pontosan miről is van szó. Vagy éppen hogy tudta, és gyorsan megjelentette az újságban, gondolván, hogy nem lesz több ilyen alkalom? Soha nem fog kiderülni.