Tünetorientált fül-orr-gégészet [antikvár]

Előszó A fül-orr-gégészetet a köztudatban gyakran sorolják az úgynevezett „kis szakmák" közé. Ez a meghatározás nyilvánvalóan téves, főképpen, ha arra gondolunk, hogy szakmánk valamennyi ágának, így az audloló-giának, otoneurológiának, allergológiának, rhinológiá-nak, fej-nyak sebészetnek, fülsebészetnek, foniátrlának, gyermek fül-orr-gégészetnek, agyalapi sebésztnek az önálló művelése manapság már bőven kitöltheti egy szakorvos teljes munkaidejét. Sebészeti jellegű szakma lévén - valljuk ezt be őszintén - a legtöbben operálni szeretünk leginkább, így aztán a járóbeteg-ellátásban megjelenő, nem ritkán a legbizarabb és legkacifánto-sabb panaszokat előadó betegekre - esetenként talán az időkorlát miatt is - nem mindig marad a vizsgáló orvosnak kellő ideje és türelme. Az egyre Inkább előtérbe kerülő specializálódás további oka annak, hogy a vizsgáló orvos a szűkebb szakterületétől távol eső panaszokkal időnként már nem kellő hatékonysággal foglalkozik. Ráadásul szakmánkban számos olyan, a vizsgálóorvost nem feltétlenül lelkesítő panasszal találkozunk, melyeknek kivizsgálására nem rendelkezünk egyértelműen elfogadott stratégiával. Klinikai gyakorlatomban az elmúlt évek során gyakran találkoztam olyan betegekkel, akik akár több ujjnyi vastag dosz-sziéval, korábban már számos egészségügyi intézményt végigjárva kerestek fel a legbizarabb panaszokat említve. Velem együtt valamennyi fül-orr-gégész kolléga, de a családorvos kollégák is jól tudják, hogy az olyan panaszok, mint például a garatba történő váladékcsorgás, a gombócérzés, az arcfájdalom, a krónikus köhögés, a szájégés, a szájszárazság, a fülzúgás, a szédülés, a szaglászavar és még sok hasonló panasz időnként komoly kihívást jelentenek az ambuláns ellátásban. Gyakran tapasztaltam az ilyen betegek vonatkozásában a polipragmázia tényét is. Egyes betegeknél a bizonytalanság és a tanácstalanság okán nem ritkán méregdrága és felesleges vizsgálatok indikálására kerül sor, de azt is látnunk kell, hogy bizonyos tünetek, mint pl. a szédülés kapcsán az ágymelletti diag- nosztika előretörésével szinte mindig diagnózishoz juthatunk, akár költséges vizsgálatok igénylése nélkül is. Az elmúlt évek során egyre Inkább kezdtem azt érezni, hogy a nehézséget okozó, de a kevésbé problémás panaszok kivizsgálását és a végső diagnózishoz jutást meg lehetne gyorsítani akkor, ha algoritmusok mentén gondolkodva, mindig hasonló alapelvek figyelembe vételével dolgoznánk. Eleinte csak kedvtelésből kezdtem a magam számára diagnosztikus algoritmusokat kialakítani. Miután ezeket megmutattam a kollégáimnak, s a gyakorlatban Is eredményesnek ítéltem meg őket, egyre több biztatást kaptam ahhoz, hogy ezeket rendszerbe kellene foglalni, s könyv formájában is elérhetővé tenni. Ennek a könyvnek a megírásával két és fél évtized szakmai gyakorlatának esszenciáját kívántam elsősorban az orvostanhallgatók, a fiatal szakorvosjelöltek és a családorvos kollégák felé közvetíteni. Reményeim szerint a tapasztaltabb fül-orr-gégész kollégák Is érdeklődéssel fogják forgatni, s ha már néhány összefoglaló táblázatot vagy ajánlást érdemesnek találnak a saját gyakorlatukba is átültetni, akkor nem volt hiábavaló a könyv megírására fordított idő. Szeretném hangsúlyozni, hogy a könyvben található algoritmusok, kivizsgálási és kezelési protokollok csupán ajánlások és nem kőbe vésett dogmák. Eddigi szakmai tapasztalatomat az elérhető legfrissebb irodalmi adatok figyelembe vételével igyekeztem az olvasók elé tárni. Külön köszönetet szeretnék mondani azoknak a szerzőtársaknak, akik néhány fejezet megírásában, szakmai tapasztalatuk bemutatásával a segítségemre voltak. Elismerés illeti Prof. Dr. Nagy Ferenc címzetes egyetemi tanár úr, Dr. Hirschberg Andor osztályvezető főorvos úr, Dr. Lujber László egyetemi docens úr és Dr. Buda Bernadett kolléganő értékes közreműködését. 2013 szeptembere Prof. Dr. Gerlinger Imre