Vénás tromboembóliák - antikoaguláns terápia [antikvár]

ELOSZO A jelenlegi munka a 2003-ban megjelent „Antikoaguláns terápia" egyenes folytatása. Korábbi haemostasis témájú könyveim közül a „Klinikai haemostaseologia" (Springer, 1999 és 2000) valamint a „Thrombosis és vérzékenység" (Medicina, 2006) című írása, szerkesztése során a haemostasis-zavarok teljes körű bemutatása volt a cél. Ezzel szemben az „Antikoaguláns terápia" írásakor - mint azt már a könyv címében is igyekeztem jelezni - a klinikai gyakorlatban fontos tromboembóliák terápiájának alapelveit és egyben az ezzel kapcsolatos saját klinikai gyakorlatunkat, tapasztalatainkat igyekeztem ismertetni. Az említett könyvek közül ma már egyik sem kapható, s 2003 óta jelentős változások következtek be az antikoaguláns terápia klinikai gyakorlatában is. Az antikoaguláns terápia pontos ismeretét nem nélkülözheti egyetlen gyakorló orvos sem. A kumarinok, heparinok, LMWH-k alkalmazása olyan mértékben elterjedt, hogy érdemes egy kisebb terjedelmű munkában a legújabb ismereteket összefoglalni. A veleszületett és szerzett trombózishajlamok a magyar lakosság 20-25%-át érintik. Az életkor növekedésével a vénás tromboembóliák száma meredeken emelkedik. A nagyobb irodalmi összefoglalók szerint a fatális pulmonális embóliák gyakorisága meghaladta a fatális myocar-dialis infarctusét. Az idősebb korosztályt nemcsak a vénás tromboembóliák, hanem a krónikus pitvarfibrilláció, az embóliás stroke is fokozottabban veszélyezteti. Mindezekben a gyakori, nagy kórképekben elengedhetetlen az antikoaguláns terápia pontos ismerete. Az indikációk, kontraindikációk, antidótumok, az antikoaguláns terápia alkalmazásának időtartama mind-mind olyan kérdések, amelyek a családorvosi rendelőkben éppúgy előbukkannak, mint a szakambulanciákon vagy a különböző kórházi, klinikai osztályokon. J