Sorsunk rejtett mintázata [antikvár]

Előszó a második kiadáshoz Átnézve az első kiadás gondolatait, óhatatlanul Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban c. versének sorai jutottak eszembe: „De hát hol a könyv mely célhoz vezet? Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e A könyvek által a világ elébb?" Arra a kérdésre, hogy a Családfánk - sorsunk rejtett mintázata c. kötet betöltötte-e a hivatását, döntsék el azok, akiknek a kezébe került, akik olvasták, tanultak belőle vagy tanították. A második kiadás egy, az egyéni terápiát befejező 52 éves páciensnő eredeti családjára vonatkozó geno-gramelemzés nyomán a saját családjára visszatekintő rendszerszemléletű elemzése, valamint a genodráma-folyamat elméleti és gyakorlati alkalmazási lehetőségeinek bemutatásával bővült. Tizenegy év után is hálával gondolok a 2006-os kiadás mellett bábás-kodókra, mestereimre, Buda Bélára, Bugán Antalra, Kurimay Tamásra, és a könyv „főszereplőire", Karinthy Mártonra, Darvas Ivánra, Sándor Annára. Nélkülük nem tudott volna alakot és formát ölteni a könyv. A bővített második kiadással sem zárult le a megköszönni való. Köszönettel tartozom prof. dr. Kiss Enikő Csillának, akinél Szondi sorselméletét és a családi tudattalannal foglalkozó stúdiumokat hallgattam, s aki mellém állt, hogy a bővített kiadás témájául szolgáló genodráma elméletét és gyakorlatát a mindennapi pszichológiai munkában kivitelezhessem. Köszönettel tartozom dr. Komlósi Piroskának, aki teret engedett egy közös csoportfolyamatban, hogy a genodráma folyamatát, hatásait megtapasztalhassuk. Végül, de nem utolsósorban köszönet a rám bízottaknak, az egyéni pácienseknek és csoporttagolcnak, akik belemerültek a dramatikus játékba, ami közelebb vitte őket saját gyökereikhez, a családi narratíváik, történeteik, generációkon átívelő ismétlődési mintáik, a családi kommunikáció generációkra visszamenőleg megtapasztalható hatásaik felismeréséhez. 11