Klinikai belgyógyászat [antikvár]

Eff f loszo A gyógyítás különböző ágai közül elsősorban a belgyógyászat igényli a legtágabb kitekintést az elméleti ismeretek és a tapasztalatok összefoglalására. A belgyógyászat megértéséhez és igényes műveléséhez a széles látókör, az alapok és a részterületek áttekintésének képessége egyaránt hozzátartozik. Az orvos vizsgálódásának célja a helyes kórisme és a kezelés lehetőségeinek felderítése. A kórisme alapja a panaszok, a tünetek, a kórelőzmény részleteinek pontos megismerése és értékelése. Ez az orvosi ténykedés legfontosabb része. Az előzmények és a tünetek részletes ismerete nélkül valamennyi vizsgálóeljárás megalapozatlan, a kórelőzmény viszont már határozott irányt jelölhet meg. A különféle vizsgálóeljárások csak annak a feltételezésnek a megerősítését szolgálják, amely az előzmények ismeretében megfogalmazódott. Régi bölcs tanács az, hogy ha néhány napos vizsgálódás után sem derül ki a helyes kórisme, akkor a megismerés folyamatát elölről kell elkezdenünk, a kórelőzmény, a panaszok újraértékelésével. Az utóbbi időben divatossá vált az, hogy a kórisméhez vezető különböző tennivalók sorrendjét meghatározzák, a felmerülő lehetőségek közötti választást pedig a kapott eredmények alapján alakítsák ki (ún. „diagnosztikus algoritmus"). Ez az egyszerűsítő megközelítés bizonyos körülmények között elfogadható, az orvosi gondolkodást, a különböző tényezők kölcsönhatásának felismerését azonban hátráltatja. Ezért az előrejutás lépcsőit meghatározó, csak a szélsőséges lehetőségeket, csak az igent és a nemet figyelembe vevő kórismealkotás a széles körű áttekintés igénye nélkül a tévedés kockázatát is magában foglalja. A kórisme a panaszokon, a tüneteken, a kórelőzményen alapul, amelyből kiindulva az orvosi tudás, a tapasztalat és az intuíció vezethet el a sikerhez. Minden esetre alkalmazható gépies gondolkodásmód tévútra visz. A helyes kórisme valamennyi betegben csak egyéni megközelítés, a beteg és az orvos személyes adottságainak, jellemzőinek megkülönböztetett figyelembevételével és felhasználásával érhető el. Az orvosi ismeretek olyan sokrétűek, hogy az egyre gyarapodó tudás egyetlen szakterületbe már nem sűríthető. A belgyógyászat bemutatása több módon lehetsé- ges. A legegyszerűbb az egyes részterületek szétválasztása és megjelenítése. így születnek például a szív- és tüdőgyógyászattal, vagy az emésztőrendszer betegségeivel foglalkozó kézikönyvek. Ezekből azokban a belgyógyászatnak egyetlen szűkebb ága tekinthető csak át, az összefüggések feltárásában a belgyógyászati szemlélet kialakításában ezek az összefoglalók nem nyújtanak segítséget. A különböző szakterületek művelői számára azonban mindennapos olvasmányt és a cselekvés vezérfonalátjelenthetik. A belgyógyászat egysége, sokszínűsége azonban leginkább azokból a monográfiákból ismerhető meg, amelyek az alapokra, a patológiai, az élettani összefüggésekre építve a kórképek hátterét, a még hiányzó kapcsolatrendszert és a felmerülő kétségeket is felvázolva a belgyógyászat valamennyi rétegét, az elmélet és a gyakorlat kellő egyensúlyát megtartva mutatják be. Ezzel az igénnyel ma is születnek hazai és nemzetközi összefoglalók. E részletező, az elméleti alapokra építő, nagyobb terjedelmű monográfiák az elmélyedést és a részletekben való tájékozódást Is szolgálják és biztosítják annak a lehetőségét, hogy a különböző kérdések részletes bemutatásával, elemzésével, az összefüggések felismerésével a belgyógyászati gondolkodás sokrétűségének és árnyaltságának kialakulását segítsék. Ez az ismeret nem helyettesíthető és elsajátítása nélkül a belgyógyász gondolkodása, képzettársítása nem válhat teljessé. A belgyógyászati ismeretek gyakorlati megközelítése is fontos kívánalom, amely a mindennapos kérdések megoldását, a mindennapos gyakorlat kiindulási pontjáról közelíti. A belgyógyászat gyakorlatára összpontosító ismeretanyag a betegágy melletti döntéshozatalon túl, a súly- és tájékozódási pontok, az egyes hangsúlyok megjelölésével az orvostanhallgatók és a szakorvosjelöltek felkészülését egyaránt segítheti. Ennek az igénynek a teljesítésére vállalkozik az a kézikönyv, amelyet most az olvasó a kezében tart. Ez az összeállítás segít abban, hogy a gyakorlat lényegét és az azt körülvevő, még nem tisztázott elméleti megfontolásokat meg tudjuk különböztetni, tisztábban lássunk tudományunk elméletének és a klinikai gyakorlatnak számos útvesztőjében a mindennapi kérdések