EKG atlasz [antikvár]

Bevezetés EKG készítése és értékelése napi gyakorlatban Hol tart ma a kardiológia? A medicina általában rendkívül dinamikusan fejlődő tudományág. Ezen belül mindazok a specialitások, melyek műszerekkel hathatósan segíthetek - s ilyen a kardiológia is -, fejlődése robbanásszerű. Olyan új irányok és lehetőségek nyíltak és nyílnak, melyek a közelmúltban csak a fantázia szüleményei lehettek volna. A computertechnika szinte forradalmasította a cardiovascularis betegségek diagnosztikáját és számos vonatkozásban a terápiáját is. Voltak természetesen olyan módszerek, melyek átmeneti sikerek után gyakorlatilag elvesztették azt a szerepet, melyet korábban betöltöttek. Gondoljunk pl. a phonocardiographiára vagy a ballistocardio-graphiára, és bizonyos értelemben a szívcsúcs csúcsgörbére (apex) vagy acarotis nyomásgörbéjére. Az echocapdiographia elterjedésével (M-mód, 2d-mód és Doppler, sőt színes Doppler) sokkal pontosabb képet alkothatunk a falmozgásokról, a billentyűk állapotáról és a véráramlás milyenségéről. Milyen teljesen új lehetőségeink vannak? A computertomograph (CT), az MRl (mágneses rezonancia), a napi gyakorlat szintjére emelkedett elektrofiziológiai vizsgálatok, a szívizom-scintigraphia, mindezeket megelőzően az echocardiographia. Ma már mindent tudunk a pacemakerről, sőt a cardioversio sincs már intenzív osztályokhoz, mentőegységekhez kötve. A szívtranszplantáció már szinte mindenütt rutinműtétnek számít. Ahonnan elindult a modern kadiológia a századfordulón, és ahol ma tart, az egy roppant nagy ívű eseménysor, mellyel a szívet vizsgáló orvoson kívül mindvégig csak egyetlen műszeres eljárás kísérte a szívbetegeket, s ez az EKG. Természetesen ennek a módszernek is voltak és vannak ma is megvalósítható, bővíthető területei, de a lényeget illetően egyetlen célt valósít meg, a szívizom által produkált elektromosságot regisztrálja. A szívet elektrofizikai oldalról ma is EKG-készülékkel vizsgáljuk. Ezen belül vannak analizáló, a sej tszintre vonatkozó tudományos vizsgálatok (pl. a sinuscsomón belüli aktivációs sorrend vizsgálata), a myogen aktivációra vonatkozók (transmyocardialis aktiváció, pitvari, kamrai szekvencia, late potenciál meghatározása), az AV-csomóra és a kamrai vezető rendszerre vonatkozók (His-elektrogramok, programozott stimuláció), az epicardialis és testfelületi térképezés módszerei már szintézisét jelentik a szív elektromos működésének, ahogy a szív dipoláris és multipoláris karaktereinek vizsgálata avagy az elektrocardiographia is, a terheléses EKG értékelése, a Hol- '»¦tr> rt M ' ' í'' ' í;t I i