Bővebb ismertető
A Repülőorvosi klinikumban különleges figyelem illeti meg a cardiológiát. A repülések során hirtelen fellépő cselekvőképtelenségek szomatikus okait vizsgálva azt látjuk, hogy a szív- és érrendszeri elváltozások szerepelnek az első helyen. Ugyanakkor relatív gyakoriságról beszélhetünk csak, hiszen az összes rosszullétek száma hosszú évek óta állandóan alacsony szinten van.
Egyidejűleg a Nemzetközi Repülési Szervezet (ICAO) és ezzel összhangban az egyes szerződő országok, számos cardiológiai kórképnél teszik lehetővé az egyéni elbírálás elvének gyakorlását. Ez az elv az utóbbi években egyre szélesebb körben kezd elterjedni és a repülésbiztonsági mutatók szerint nincsenek káros következménnyel a repülés biztonságára. Az elvet a gazdaságossági és humanitárius szempontok egyaránt indokolják. Számos olyan cardiális elváltozás van, mely csak előrement stádiumban veszélyezteti közvetlenül a cselekvőképességet a polgári repülés szokványos feltételei között. Enyhébb stádiumban pedig a már fokozottabb rizikótényezőt ellensúlyozhatjuk a szakszolgálati tevékenység korlátozásával (pl.: repülést csak többtagú személyzettel hajthat végre, műrepülést nem végezhet, etc.). Ez a gyakorlat egyidejűleg szolgálja a repülési üzem és a hajózó érdekét, a repülésbiztonság megfelelően kedvező szinten tartása mellett.
Természetesen az elv csak annyit ér, amennyit ér, amennyi abból realizálható a mindennapi repülőorvosi munkában. Az esetek kis száma még egy-egy országon belül sem biztosít kellő szakmai tapasztalatot és áttekintést minden kórképben. A szerteágazó nemzetközi tapasztalatok összegyűjtésének szükségessége hívta életre az Egyesült Királyság I. Repülési Kardiológiai Munkaértekezletét.
Az előadások fordításait abban a reményben adjuk közre, hogy a témák alapos és repülésorientált feldolgozása hasznos segítség lesz a hazai polgári repülés vizsgáló és minősítő orvosai számára. A fordítás az European Heart Journal 1984 márciusi 5. kötet A szuplementuma alapján készült.