Általános genetika [antikvár]

Az élőlények tulajdonsága - bizonyos határokon belül - örökítő anyagukban van rögzítve. Ez a biztosíték arra, hogy a szaporodás során az utódok a szülőkhöz hasonlítsanak, tulajdonságaik öröklődhessenek. Ez az örökítő anyag a legtágabb értelemben vett "gének" tömegéből áll, s e gének szerkezetét, működését, átadását és esetleges változását a genetika tudománya kutatja. Bár az öröklődés triviális tényeit már az ősember is ismerhette, az öröklődés tényleges mechanizmusaira csak a múlt század második felében derült fény, Mendel munkássága révén. Őt tekintik a genetikai tudomány megalapítójának. A huszadik század első felében e génekről sok mindent megtudtunk, pontos kémiai szerkezete azonban csak 1953-ban (Watson és Crick) vált ismertté, s ezzel a molekuláris genetika robbanásszerű gyorsasággal fejlődött tovább. E tudományág szépségét és népszerűségét éppen az adta, hogy az örökítő anyag, a nukleinsavak kémiai szerkezetének ismeretében egy sor alapvető genetikai jelenség szinte kézenfekvően egyszerű magyarázatot kapott.A sok millió nukleotid összekapcsolódásával kialakuló DNS molekula 4 féle betűvel van "beírva" a szervezet genetikai információja. A DNS kettőshélix szerkezete a molekula szaporítását, replikációját sugallja, a specifikus bázispárosodás alapján biztosítva van az információ pontos átadását, mely ugyanakkor ritka változások (mutációk) lehetőségét sem zárja ki. Mindez azonban csak az alapján egy hosszú, hierarchikus genetikai szerveződésnek, melyre kromoszomális, sejtes, egyedi szervezeti és egyedfeletti (pl. populációgenetika) szintek egyre bonyolultabban összetett genetikai jelenségei épülnek.