A kéthetes vértranszfúziós tanfolyam tananyaga II. [antikvár]

Az ókortól a XIX. sz. végéig húzódik a transzfúziós kísérletek sora, melyek igen ritkán sikeresen, többnyire sikertelenül, gyakran halálos kimenetellel végződtek. A vérpótlás gondolata azonban állandóan foglalkoztatta az orvosokat, s a sikertelenség sem tartotta vissza a vérátömlesztés lehetőségének megoldásától a gyógyítással foglalkozókat. A XX sz. kezdete hozta meg az ismeretek olyan bővülését, mely lehetővé tette a vérrel történő gyógyítást. Landsteiner 1900-ban és 1901-ben tette közzé vizsgálatainak eredményéi és a vércsoportokról szóló tételeit. Felismerte, hogy az emberi vér savója tartalmaz olyan anyagokat, melyek más emberek vörösvérsejtjeit összecsapják (agglutinálják), s az ily módon végzett vizsgálatokkal az embereket csoportokba osztotta. Ez a csoportosítás lett az ABO-nak nevezett vércsoportrendszer. Landsteiner megállapításai és a vércsoportokkal kapcsolatos tézisei ma is alapját képezik a transzfuziológiának és az immunológiának. Ezzel vette kezdetét a vércsoport-szerológia mint a fajon belüli egyedek antigén-antitest reakciókkal kimutatható különbségeinek tana, és vált lehetővé a vérrel való gyógyítás.