Tájanatómia [antikvár]

Könyvemet olyanok számára írtam, kik a leíró anatómiából már ismerik a fontosabb képleteket s legalább egyes részeket saját maguk is boncoltak. A képletek tájbonctani viszonya úgy az anatómiai gyakorlatban, mint a sebészetben annyira összefügg felkeresésük módjával, hogy a kettőt összetartozandónak és együtt tárgyalandónak tartottam. A leírásban értelmi és technikai összefüggésre törekedtem s igyekeztem az anatómiai viszonyok vezetésére bízni magamat. A szöveg és az ábrák együttesen képeznek egy egészet. Az ábrák készítésénél a következő elveket követtem: 1. A legapróbb, a klinikai tapasztalatok alapján és a mai sebészi technika mellett nem sok szerepet játszó képletekkel nem akartam elhomályosítani sem az ábrákon, sem a leírásban a fontos képleteket, melyek tapasztalásom szerint így is teljesen igénybe veszik a hallgatók képességeit és idejét. Ez utóbbiakra azonban bonctermi és előadási tapasztalásaim alapján határozottsággal és a felkeresésükre alkalmas módon akartam rámutatni. 2. A feltüntetett képleteket - szigorúan egy-egy regio határaihoz tartva magamat - a lehető legpontosabban helyzetükben hagytam, kerülve az elhúzásokat és félretolásokat. Néhány szövegközti rajz kivételével valamennyi ábra eredeti fényképfelvétel utólag színezve. 3. A tárgy összefüggése és világossága érdekében lehetőleg kevés ábrát használtam egy-egy tájék ismertetésére, amire különben a mai nehéz gazdasági viszonyok is kényszerítenek. 4. Egyes testüregeket ezen utóbbi okból vagy kihagytam, vagy csak röviden összefoglaltam, minthogy azok a leíró anatómiai tankönyvekben és atlaszokban úgyis részletesen tárgyaltatnak. A gyakorlati vonatkozásokat szándékosan hagytam ki. Úgy tapasztalom, hogy ezekkel felkeltjük ugyan pillanatnyilag a kezdők kíváncsiságát, de az anatómiai előadások keretében nem érünk el velük tartós eredményt. Fontosabbnak látom úgy a leíró, mint a tájbonctanban állandóan szemünk előtt tartani a kórbonctan, a mai klinikum és az orvosi gyakorlat szükségeit s azok alá mintegy alapként rakni le az anatómiai ismereteket, lehetőleg helyesen formálva úgy mennyiségileg, mint minőségileg az egyes fejezetek anyagát s a kellő helyen felhíva előadás közben a hallgatóság figyelmét, hogy ezen és ezen viszonyokra pedig a gyakorlatban nagy szükségük lesz.