Preparativ és klinikai transzfuziológia [antikvár]

ELŐSZÓ Amióta a XX. század hajnalán Landsteiner felfedezte az emberi vércsoportokat, a transzfuziológia önálló tudományággá vált. A rohamosan fejlődő és gyarapodó ismeretanyag oda vezetett, hogy ma a transzfuziológia két, egymáshoz szorosan kapcsolódó részre, a preparatív- és a klinikai transzfúziológiára osztható. A preparatív transzfuziológia a donoroktól levett vér feldolgozását, a különböző vérkészítmények minőségi előállítását és a véradás biztonságosságát szavatoló vizsgálatok összességét jelenti. A klinikai transzfuziológia pedig a vér felhasználásával kapcsolatos tudnivalókat foglalja magába. Ide tartoznak a vércsoport-szerológiai-, kompatibilitási vizsgálatok, a transzfúziós indikációkkal, ellenjavallatokkal kapcsolatos ismeretek és maga a célzott hemoterápia. A transzfúzióval kapcsolatos előírásokat tartalmazó módszertani előírás a Transzfúziós Szabályzat. Mivel a vérátömlesztés még az ebben foglaltak betartása mellett sem veszélytelen beavatkozás, szükség van a transzfúziós reakciók, szövődmények és elhárításuk, valamint a transzfúzió jogi vonatkozásainak ismeretére is. A Szegedi Tudományegyetem Altalános Orvostudományi Kar Transzfúziológiai Tanszékének magalakulása (1999. június) után elhatároztuk, hogy a Tanszék és az Országos Vérellátó Szolgálat által közösen szervezett kéthetes transzfúziós tanfolyamok anyagát írásban összefoglaljuk, ezzel is segítve a tananyag elsajátítását. Ennek eredményeként látott napvilágot 2002-ben „A preparatív és klinikai transzfuziológia alapjai" című könyv, melynek átdolgozott változata a jelenlegi kiadvány. A könyv szerzői - transzfüziológusok, klinikusok -, a transzfúziós tanfolyamok előadói, a benne foglaltak elsősorban a szegedi gyakorlatot tükrözik, ami összhangban van a Transzfúziós Szabályzattal. A könyv egyrészt a transzfúziós tanfolyamon részt vevő rezidens orvosok, szakvizsgára készülő kollégák felkészülését segítheti, másrészt hasznos lehet a klinikusok számára is a transzfúziológiai alapismeretek megszerzéséhez. Szeretnénk, ha munkánk közelebb hozná egymáshoz a betegágy mellett dolgozó orvosokat (a vérkészítmények felhasználóit) és a transzfuziológusokat (a vérkészítmények előállítóit), segítene elmélyíteni azt a szemléletet, hogy a betegek érdekeit a klinikusok és transzfuziológusok közti párbeszéd, együtt gondolkodás szolgálja leginkább. Hálás köszönet illeti István Lajos professzor urat gondos, alapos, segítőkész lektori munkájáért, hasznos tanácsaiért. Köszönetet érdemelnek a könyv szerzői, akik előadásaik anyagát bővített formában papírra vetették és végül, de nem utolsó sorban támogatóink, akik segítsége nélkülözhetetlen volt a könyv megjelenéséhez. Dr. Vezendi Klára Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Transzfúziológiai Tanszék