Miért halunk meg [antikvár]

BEVEZETES Majdnem pontosan száz évvel ezelőtt az angol Howard Carter vezette expedíció rég eltemetett lépcsősorokat tárt fel az egyiptomi Királyok völgyében. A lépcsőfokok egy királyi pecsétekkel lezárt ajtóhoz vezettek, jelezve, hogy az építmény egy fáraó sírja volt. A pecséteket sértetlen állapotban találták meg, ami azt jelenti, hogy több mint háromezer éve egyetlen lélek sem lépett be ide. Még a nagy tapasztalatú egyiptológus Cartert is meglepte,' amit odabent találtak: a mumiíikálódott fiatal fáraót, Tutanhamont, pazar szépségű, aranyból készült halotti maszkjával, a sírban évezredek óta pihenő díszes és gyönyörű műtárgyak sokaságának társaságában. A sírokat úgy zárták le, hogy közönséges földi halandók ne léphessenek be oda - az egyiptomiak óriási erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy olyan tárgyakat alkossanak, amelyeket aztán soha többé nem láthat emberi szem. A sírkamrák fényűző kialakítása szervesen hozzátartozott egy bonyolult rituáléhoz, amelynek célja a halálon való túllépés volt. A kincsekkel teli sírkamra bejáratát Anubisz, az alvilág sakálfejű istene arany és fekete szobra őrizte, akinek szerepéről az egyiptomi Halottak könyvében olvashatunk. E mű egyik tekercsét rendszerint elhelyezték a fáraó szarkofágjában. Bár hajlamosak lehetünk vallásos alkotásként tekinteni rá^, inkább útikönyvhöz hasonlít, útmutatásokat tartalmaz a veszélyes alvilági átjárók közötti navigáláshoz, amelynek végén elérkezünk a boldog túlvilágba. Az utolsó próbatételek egyike az, amikor Anubisz isten egy madártollat használ-