Magyar október vörös zászló és vörös kereszt között [antikvár]

Előszó 1956-ból talán az maradt meg legelevenebben a magyar köztudatban, hogy a Nyugat cserbenhagyta a forradalmat. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságáról (VKNB) ez nem mondható el. A Genfben székelő, de működését a nyugati világon messze túlra kiterjesztő intézmény a körülmények adta lehetőségeket nézve az események első óráitól kezdve jelen volt Magyarországon. Küldöttei nagy odaadással bevetették magukat humanitárius tevékenységükbe a terepen, a Nemzetközi Bizottság vezérkara pedig éjt nappallá téve kereste a segélynyújtás optimális módozatait. Mint a szerző, Isabelle Vonéche Cardia megállapítja, a Vöröskereszt nagy fontosságot tulajdonított a magyar akciónak, amely a háború befejezése óta, a palesztinai mellett a legfontosabb misszió volt, mind a segélyben részesülők számára, mind a VKNB presztízsének szempontjából. A munka tárgya a Nemzetközi Vöröskereszt akciója a felkelés alatt és az utána következő időszakban. Ez a tevékenység eddig csak a VKNB hivatalis jelentésein keresztül vált ismertté, amelyek részletesen beszámolnak a genfi központ és a helyszínre küldött delegátusok munkájáról, valamint a kiosztott segélyekről, anélkül azonban, hogy mérleget vonnának és politikai következtetésekre jutnának. A szerző kutatásai most, első ízben, rávilágítanak az akció politikai horderejére is. Mielőtt rátérnénk, álljunk meg egy pillanatra a téma nemzetközi vonatkozásainál. A Vöröskereszt nem légüres térben működik. Ha eltökélt segítő szándéka ellenére nehéz helyzetben találta magát a forradalmi Magyarországon, annak okait elsősorban a világhelyzetben, a nagyhatalmak erőviszonyaiban kell keresnünk, és ennek derivátuma- 7