Létezik-e jó halál? [antikvár]

ELŐSZÓ Egyre többen szeretnének előre dönteni arról, hogyan kívánnak meghalni; sokkal kevésbé tabu már a halál, mint korábban. így a haldoklással járó szenvedés, az általános elöregedés, a krónikus betegségek elhúzódása miatt az elmúlt évtizedekben fokozódik az érdeklődés az életvégi kérdések iránt. 25 éve foglalkozom haldokló betegekkel, gyászolókkal. Izgalmas kérdéseket vetnek fel az esetek, például: tudják-e a betegek, hogy meg fognak halni? Mitől félnek elsősorban? Miről szeretnének beszélni velünk? A köztudattal ellentétben az a tapasztalatom, hogy mindenki tudja, érzi, hogy közel a vég - és ezt a tudást komolyan kell venni. Tiszteletben tartva a beteg kérését, beszélgetni kell vele, és nyugodt kíséretet kell neki nyújtani. Öreg és fiatal, férfi és nő máshogy gyászol, de aki el tudta kísérni a szeretteit, az nem marad magára a veszteség feldolgozásában sem. Az élet vége, a halál iránti érdeklődés tehát adott, de a megoldás nem feltétlenül egyértelmű, és sokan nem is tudják, hogy milyen lehetőségeik vannak. Az eutanázia, az életfenntartó kezelések visszautasítása vagy a hospice legyen a választható megoldás? Egyre inkább terjed a világban az életvégi ellátások előre tervezése (advance care planning), arra az időszakra vonatkozóan, amikor már nem leszünk döntésképes helyzetben. Magyarországon is vannak erre kezdeményezések, sőt a törvényi háttér is adott hozzá. Nagyon kevesen tudnak erről, és mindez befolyásolja az idős betegekkel és a haldoklókkal kapcsolatba kerülő egészségügyi személyzet attitűdjét is. Pedig mennyivel könnyebb, ha meg lehet osztani a felelősséget orvos és beteg között! Az orvostanhallgatókkal, orvosokkal folytatott vizsgálataink nyomán kiderült, hogy ők a rossz hírek közlésé-