Közegészségtan [antikvár]

Közegészségtan 87 Bevezető A Föld és az azt körülvevő környezet egységes és zárt ökológiai rendszert képez a benne megtalálható élővilággal. Az ember a környezet hatása alatt él, és azt tevékenységével befolyásolja. A közegészségtan feladata a kömyezeti feltételek tanulmányozása, az ember és a környezet ökológiai egységének és egyensúlyának biztosítása, az orvostudomány megelőző fejezetének területe. Szintetikus jellegű, mert hatásos orvosi megelőzés csak az ártalmak és kóros folyamatok ismeretében lehetséges. Az ártalom, oki tényező, fizikai-fiziológiai, vegyi vagy biológiai jellegű, mely a szervezet működését károsítja. A közegészségtan célja az egészség biztosítása, megvédése. Az egészség nem csak a betegség hiánya - az OMS meghatározása szerint - hanem az emberi szervezet képessége, hogy alkalmazkodni tudjon az élet fizikai-élettani, pszichológiai és társadalmi feltételeihez. Először, fel tud menni a lépcsőn az emeletekre, futni tud, másodszor, megérti és memória központjában rögzíti az elméleti adatokat és történéseket, harmadszor, alkalmazkodni tud a társadalmi feltételekhez és szabályokhoz. Az élet állandó alkalmazkodás, ami a szervezetben állandóan stresszt vált ki. A stressz nem mindig negatív jelenség, - fogalmát Selye János magyar kutató határozta meg és vezette be az orvostudományi elméletben. A negatív jelleget kiváltó stressz a distressz, a pozitív hatású stresszt, az eustresszt az emberiség rég ismeri; eustressz például az ének, a zene az istentisztelet folyamán. Az oxidatív stresszt később fedezték fel, az állandó stressz morfológiailag kimutatható kóros elváltozásokat hozhat létre.