Differenciáldiagnosztikai kalauz [antikvár]

20 Előszó a hatodik kiadáshoz a beteg a szubspecialitások ÉS A SZUPERTECHNOLÓGIA KORÁBAN is sfgItségre Váró. egy és oszthatatlan személyiség maradt , I í A Differenciáldiagnosztikai kalauz mostani, 6 kiadása az első után két évtizeddel jelenik meg. Munkánk nyilvánvalóan törekvéseink ellenére sem lehet minden tekintetben toke-letes. Az eltelt idő mégis igazolja számunkra, hogy a könyv valóságos igényt elégit ki, és jó érzéssel tapasztaljuk - bizonyára méltán növekvő - népszerűségét. Munkája során a betegellátással foglalkozó orvos a korlátlan információs hozzáférést biztosító internet és a „high tech" módszerek széles tárházának alkalmazása korában is szembekerül olyan diagnosztikai helyzettel, ami nem nélkülözi a gondos, „evidence-based" alapokon nyugvó differenciáldiagnosztikai tevékenységet. A betegségek konkrét megjelenése köztudottan nem követi mindig a tankönyvi-kézikönyvi leírásokat, a tüneti paletta hátterében gyakran más belgyógyászati vagy akár más-más tudományághoz sorolt kórképek bújhatnak meg. A differenciáldiagnosztikai tevékenység végeredményben olyan interdiszciplináris csoportmunkát igényel, amelyhez a „Differenciáldiagnosztikai kalauz" megújított kiadása továbbra is igyekszik hathatós segítséget nyújtani. Meggyőződésünk, hogy a XXI. század orvosának is igen hasznos az olyan könyv, amelyben az olvasó anyanyelvén talál hazai viszonyokat ismerő, kompetens szerzők által ellenőrzött, gyakorlatorientált, hiteles ismereteket. Az előző kiadások előszóiban megfogalmazott célkitűzésünk változatlan: elsősorban az alapellátásban tevékenykedő kollégáinknak szánjuk a könyvet, ugyanakkor - az első kia dás megjelenése óta eltelt idő tapasztalataival megerősítve is - tudjuk és továbbra is remél- jük, hogy hasznos lehet minden gyógyítással foglalkozó orvosnak és felsőbb éves orvostanhallgatónak. Amellett, hogy a teljes anyag aktualizálására törekedtünk, az időszerűség okán néhány további új témát - szepszis, klinikai genetika, endokrin krízishelyzetek, sürgősségi állapotfelmérés és teendők - is beiktattunk. Utóbbi, úgy hisszük, segít eligazodni a nem oxiológus/traumatológus szakorvosnak is olyan rendkívüli helyzetekben, mint pl. közterületi rosszullét, közúti baleset. A terápia tárgyalása - a könyv jellegénél fogva - nem lehetett célunk, ugyanakkor evidens, hogy diagnózis és azonnali kezelés a XII. fejezet anyagában eleve elválaszthatatlan, más fejezetekben is éppen diíTerenciáldiag-nosztikai szempontból adhat fontos információt egy-egy gyógyszer hatásosságának az ismerete. Egyebütt, főleg, ha sürgősségi szempontok is felmerülnek, szintén előfordulnak (apró betűs szedéssel) terápiás részek. Evidens, hogy a könyv sikerének alapja, a lektorok aktivitása mellett, a szerzők alkotó munkája, amelynek eredménye a szerkesztők és a kiadó rendelkezésére áll. Az 1997. évi első kiadásnak 35 szerzője volt, a mostani 58 szerzővel szemben. A változás még markánsabb, hiszen a 20 év előtti induló gárdából nem láthatunk már mindenkit a jelenlegiek között. Őszintén köszönjük Nekik, szerzőknek és lektoroknak, hogy értékes munkájukkal segítették az egymást követő kiadások sikerét. Hálával és kegyelettel emlékezünk a könyv elhunyt közreműködőire: Boda Domokos, deChátel Rudolf, Gellén János, Hódi Miklós, Kraszkó Pál, Mari Albert, Méray Judit, Rák Kálmán, Romics László, Winter Miklós.