Bőrgyógyászat [antikvár]

A bőr elváltozásai alkalmat adnak arra, hogy a gyógyítással foglalkozók egyes kórfolyamatokat közvetlenül tanulmányozzanak. Ily módon a bőr volt az orvoslással foglalkozók első „tankönyve". A dermatológiát a XIX. századtól számítjuk önálló tudománynak. A mikroszkóp felfedezése lehetővé tette a bőr szövettani megismerését, a fertőző eredetű bőrbetegségek többségének kóroki megközelítését, valamint a modem bőrgyógyászati osztályozás kialakítását. A bőr az emberi szervezet életfontosságú szerve; az idegrendszer, valamint a vér- és nyirokáram révén szoros összefüggésben áll a többi szervvel. Egyrészt a külvilág számára elhatárolja szervezetünket, és védi azt a külső ártalmaktól, másrészt önmagában is fontos működést végző szerv, amely meghatározó a hő- és energia-háztartás biztosításában, a barrier funkció, valamint a fény- és sugárvédelem megvalósulásában. Az utóbbi évtized kutatásai egyértelműen igazolják, hogy a bőr fontos szerepet tölt be a szervezet immunrendszerének felépítésében és megfelelő működésében. Az elmúlt ötven év során előtérbe került a bőrbetegségekhez kapcsolódó belszervi eltérések (szerv, hormonális stb.) vizsgálata, kiterjedten tanulmányozták az allergiás és autoimmun eredetű bőrbetegségeket, hisztológiai, hisztokémiai és immunhisztológiai vizsgálatokkal tisztázták számos bőrbetegség szerkezeti és hisztokémiai természetét, valamint molekuláris genetikai módszerekkel igazolták több kórkép lényegét. Az immunológia, a genetika és a molekuláris biológia terén tett felfedezések a bőr élettanára, biokémiájára, kórtanára, immunbiológiájára, anyagcseréjére, vitamin- és hormonháztartására stb. vonatkozóan számos új ismeretet eredményeztek. Ennek ellenére a bőrgyógyászat terén ma is nagyon sok a megválaszolatlan kérdés.