Bevezetés a sportbiometriába [antikvár]

ELŐSZÓ A sporttevékenység, a sportteljesítmény mikrovilágában kell eljutniok a kutatóknak, szakembereknek ahhoz, hogy hasznosítható felismeréseket, új összefüggéseket tudjanak feltárni. Ehhez a törekvéshez adnak a könyv szerzői fontos fogódzót, egyúttal eszközt és módszert, feltéve, ha a kutatás kérdésfeltevése, a vizsgált jelenség természete és a felhasznált matematikai-statisztikai apparátus összhangban van egymással. Az emberi tevékenységnek a jellemzése, a tevékenység egészének és összetevőinak mérése, a kapott adatok feldolgozása bonyolult, sokrétű feladat elé állítja a kutatót. Fennáll ugyanis a veszélye annak,hogy nem tudjuk megragadni a vizsgált jelenség lényeges oldalait, a folyamat lényegi oldalainak feltárásához pedig az alkalmazott szimulációk alkalmatlanok. Előfordulhat az is, hogy jó, pontos, objektív mérési adatokat a „testidegen , a számítások révén a lényeget megváltoztató, meghamisító összefüggésbe hozzuk, szándékunktól függetlenül. A szerzők munkáját hézagpótlónak tartom azért is, mert a sportteljesítmények mérhetősége a műszaki tudományos fejlődéssel fokozatosan, néha ugrásszerűen javul. Az elektronikai fejlődés kemény kihívást támaszt a sportkutatásokkal szemben. Míg például az izomerőt a múlt században — részben még ma is — a súlyos mérleg elvére épülő dinamométerrel mérték, addig ma az elektronikus mérőműszerek ezred egységnyi pontossággal és időtartammal jelzik a kifejtett erőt. Az a tapasztalat, hogy a nem mérhető tulajdonságok közül megfelelő átalakítással egyre több válik mérhetővé. Az egyes testi képességek érzékenysége nagyon különböző — amit színez a képességek összefüggéséből származó sajátos vonások tömege — ezért ,,az , egyszerűtől az egyenlőre mérhetetlen" skálán kénytelen a kutató elhelyezni , i a teljesítmény-tényezőket. A felugrás nagyságának mérése egyszerű feladat. A felugrás elemzése a rúdugró teljesítményének összefüggésében bonyolult, ,i nagy szakértelmet, biomechanikai, műszaki és matematikai felkészültség I i'; i igénylő feladat.