Az első segitségnyujtás vezérfonala [antikvár]

„Mindnyájunkat érhet baleset!" Ezt mondja a mentők jelszava és ez valóban így is van. Sohasem tudhatjuk, mikor kerülünk olyan helyzetbe, hogy egyik vagy másik jóbarátunknak, esetleg valamelyik közvetlen hozzátartozónknak kell segítséget nyujtanunk. Mindig voltak, mindig vannak és mindig lesznek jószívű emberek, akik önként, szivük sugallatára hallgatva sietnek bajbajutott embertársaik segítségére. Ahhoz azonban, hogy az első segítségnyújtó ténykedéséből valóban haszna is legyen a bajbajutottnak, nem lesz elegendő a » jó szándék és jó akarat. Ahhoz kellő tudás és. hozzáértés is szükséges, mert csak abból lesz haszna a bajbajutottnak, ha az első segítségnyújtó azt cselekszi, amit a bajbajutott ember állapota megkíván. Készüljünk fel tehát jóelőre arra, hogy bármikor és bármilyen körülmények között úgy tudjunk segítséget nyújtani, hogy segítségnyújtásunkból áldás fakadjon s valóban hasznára legyünk bajbajutott embertársainknak. Engemet most, amikor ezt a könyvecskét írom, az a gondolat vezérel, hogy vezérfonalat adjak a jószívű emberek kezébe, hogy adandó alkalommal ne tétovázzanak, hanem a kellő tudás és hozzáértés adta önbizalommal lehessenek mások segítségére.