Az agyi vérkeringés élettani alapjai: önszabályzó mechanizmusok [antikvár]

ELOSZO Intellektuális tulajdonságai révén az élővilág számtalan csodája közül is kiemelkedő embert leginkább agya különbözteti meg minden más élőlénytől. Szentágothaijinos szerint emberi agy a világegyetem legcsodálatosabb terméke: egy információs világrendszer hordozója'^ Gondolatokat, érzéseket szavakba foglalni, mondatok formájában közölni, leírni, elolvasni, az írásban megörökített évszázados-évezredes tapasztalatokat felhasználva újat alkotni: erre egyetlen más élőlény sem képes. Az összes folyékony, szilárd vagy gáz halmazállapotú anyag, amely ennek a különleges szervnek az életben tartásához és működtetéséhez szükséges, az agyi érrendszer közvetítésével jut el a neuronokhoz. Ez a megállapítás ma már közhelynek tűnik, de - bármilyen különös - csak a XIX. század óta tekinthető általánosan elfogadotmak. Az az alapvető kérdés pedig, hogy az agy vérkeringési rendszerének milyen strukturális és funkcionális sajátosságai teszik lehetővé, hogy az agysejtek az élet minden pülanatában - akár a nyugodt alvás időszakában, akár a súlyos fizikai, vagy mentális megterhelések alatt - megbízható állandósággal juthassanak hozzá az éppen akmális aktivitási igényeiknek megfelelő meimyiségű tápanyagokhoz, máig sem tekinthető minden részletében megvála-szoltoak. Az orvos számára az agyi vérkeringés minden más szervünktől eltérő egyedi sajátosságainak vizsgálata a legérdekfeszítőbb kutatási területek közé tartozik. A csontos koponyába zárt szerv azonban igen nehezen tanulmányozható: a reneszánsz azon nagyszerű kíváncsi elméi is, akik nem a tengerhajózás térképein dolgoztak - mint Vesalius is - csalc az agyi érrendszer hibákkal teli „térképének" megrajzolásáig jutottak. Az agyi véráramlás abszolút értékét emberben először - az orvostodomány több ezer éves történetéhez képest nagyon későn - csak néhány évtizede sikerült