Alsó légúti infekciók felnőttkorban [antikvár]

A légutak és a tüdők elsődleges feladata a légcsere. Ennek kapcsán óriási felülettel érintkezik a külvilággal, így különböző élő és élettelen anyagokkal. A mikroorganizmusok okozta különböző légúti fertőzések kezelése a háziorvosok, a pulmonológusok és még számos szakma mindennapi tevékenységéhez tartozik. A tüdőgyulladás a hatodik leggyakoribb halálok és a fertőző megbetegedések között pedig az első helyen áll. A kórházban szerzett tüdőgyulladás vagy az immunhiányos állapotokhoz társuló légúti fertőzések elsősorban szakmai, ugyanakkor gazdasági kihívást is jelentenek. Hasonló, folyamatosan megújuló ismereteket követel az új antibiotikumok megjelenése, a gyógyszer-rezisztencia kérdései, valamint az egyre gyakrabban megjelenő nemzetközi ajánlások hazai alkalmazhatósága. A krónikus bronchitis akut exacerbációja szintén gyakori kórkép, melynek kezelése alapvető infektológiai jártasságot feltételez. A tuberculosis diagnózisa és terápiája hagyományosan tüdőgyógyászati feladatot jelent. A modern diagnosztikai eljárások, a kezelések általános szabályainak betartása és betartatása, a multirezisztens törzsek okozta fertőzések kezelése továbbra is folyamatos „készenléti" állapotot jelent. A hazai tüdőgyógyászat rugalmasságát igazolja, hogy jártasságot szerzünk olyan szakmákban (klinikai onkológia, allergológia és klinikai immunológia stb.), ahol a napi munkánk megköveteli azok ismereteinek elsajátítását. Ez alól talán az infektológia jelenti az egyik lényeges kivételt. Könyvünkben a pulmonológiai infektológia legfontosabb kórképeit, diagnosztikai és terápiás elveit igyekeztünk összefoglalni. Véleményünk szerint azonban mindez nem pótolhatja a tüdőgyógyász és infektológiai szakvizsgával is rendelkező orvosok tevékenységét. Törökbálint, 2004. június A Szerkesztők