Allergia [antikvár]

PROLOGUS Minden, ami irritál minket Apám 1996. augusztus 25-én éppen New Hampshire-i kisvárosunk főutcáján hajtott végig tekintélyes négyajtós szedánjában, amivel munkanapokon — utazó ügynökként — a kuncsaftokat kereste fel. Ő és régóta meglévő barátnője, Patricia a tengerpartra igyekeztek, hogy a fövenyen töltsék a napot. Délelőtt 11 óra 20 volt, a nap már-már elérte legmagasabb pontját az égen, a hőmérséklet ennek megfelelően egyre feljebb kúszott. Az autó ablakát letekerték, ami jellemző volt az apámra. Szenvedélyes dohányos volt, mindig Marlboro Lightsot szívott, és ódzkodott a légkondi használatától, hacsak nem volt már tényleg farkasordító hideg. Végtére is, New England-iek lévén a legszörnyűbb időjárást is ki kellett bírnunk. Apám kilógatta a kezét a kocsi ablakán, ujjai között fityegett a meggyújtott cigaretta, alkarját az autó ajtajának meleg fémlemezén nyugtatta. A rádió egy középhullámú állomásra volt állítva, amely a Boston Red Soxszal kapcsolatos műsorokat sugárzott. Apám egyszerűen képtelen volt betelni a baseballal. Gyakorlatilag minden meccset élőben hallgatott, ha pedig éppen nem játszott a csapat, akkor a korábbi mérkőzések elemzését vagy a jövőbeliek esélylatolgatását hallgatta.