Alapszintű sürgősségi betegellátás [antikvár]

A beteg ember gyógykezelésének lehetősége nagy mértékben kiszélesedett, az orvostudomány fejlődése, a farmakológia nagyarányú előretörése és nem utolsó sorban a modern technika bevonulásával az orvoslásba. Az alaptudományban elért eredmények klinikai felhasználásával ma már eredményesen tudunk azokban az esetekben is eljárni, amikor a trauma vagy egyéb megbetegedés következtében a vitális funkciók megromlottak. A korábbi gyakorlatban néhány kivételes esettől eltekintve a homeostasist érintő behatások esetén a beteg sorsa megpecsételődött és a folyamat biztosan halálhoz vezetett. Az új eredmények, számos korábban tisztázatlan kérdések pontosítását, elvi álláspontok revízióját és az eddigi terápiás tennivalók átértékelését követelték. A beteg kezelésében az oki terápia mellett előtérbe került a vitális funkciókat ért és azok működését zavaró tünetegyüttes fontossága. Ez a felismerés megváltoztatta korábbi orvosi szemléletünket s ennek megfelelően kezelési elveinket is, sőt kihatással volt a betegek kezelését szolgáló gyógyintézetek, osztályok további alakulására és a betegek csoportosítására. A régi oki-, topográfiai betegelkülönítés mellett napvilágot láthatott és tért hódított magának a betegnek az általános állapotuk súlyossága szerinti elkülönítése. Ezen az alapon ma már Magyarországon is megtalálhatók a hagyományos osztályok mellett az ún. intenzív, szubintenzív osztályok.