A piócázás nagykönyve [antikvár]

„Az orvos nem ura, hanem csak szolgája a természetnek. Ezért úgy illik, hogy az orvoslás tudománya a természet akaratát kövesse." (PARACELSUS) BEVEZETŐ Ma már bizonyított tény, liogy a szintetií^us gyógyszerí<észít-ményel< alkalmazása megnyitotta az utat a nem kívánatos mellékhatások felé. Míg egyik bajunkból kigyógyítanak, egy másik betegségbe belekerülünk. Ezért, épp itt az ideje, hogy jusson eszünkbe maga a természet által alkotott ősi hatékony gyógyító eszköz - az orvosi pióca. Dr.CsIkai Erzsébet a Talpra állított egészség c. könyvében a következőket írja: „Azt hiszem, elérkezett az idő, hogy az orvosok, akik eddig csak a gyógyszeres kezelés módszerét alkalmazták, megismerjék és tanulmányozzák a többi rendszert is, beépítsék azokat saját rendszerükbe, és egymás mellett, egymást kiegészítve alkalmazzák". A piócák alkalmazásánál nem kell tartani a jelentkező mellékhatásoktól - maga a Természet véd meg tőlük. Azon kívül, meggyógyulva egy konkrét betegségből, még csak nem is gyanítjuk, mennyire hasznosat cselekedtünk szervezetünk egésze számára, amikor ehhez a módszerhez folyamodtunk. Amit azonnal észrevehetünk: javul az alvás, az étvágy, az általános közérzet. Amit viszont nem (azaz csak később): javul az anyagcserénk, aktiválódik az immunrendszerünk. Azon kívül, visszafordítja a kialakulóban lévő érrendszeri- és vérbetegségeket, gyulladási folyamatokat, vagy gátolja azok kialakulását akkor is, ha szervezetünk hajlamos ezekre a betegségekre. Természetes, hogy a mai orvosok többet tudnak a piócáknak az egyes fiziológiai rendszerekre és egészében a szervezetre gyakorolt hatásmechanizmusáról, mint az ókor gyógyítói. A hosszú